Hagyományos módon, Budapest történéseire a Kárpát-medence berezonál. Öröme és bánata, ünnepe és gyásza bejárja a legkisebb zugait is a kultúrtérnek. Nem volt ez másképpen a forradalmaival sem: gondoljunk csak 1848 és 1956 eseményeinek erős visszhangjára a földrajzi táj lakói körében. Nos, a Kárpátok ezen akusztikáját figyelembe véve, ezt a szálat követve magyarázhatjuk meg a hírt, ami egy bizonyos magyarországi hírcsatorna portálján jelent meg ez elmúlt napokban: történt ugyanis, hogy az ´56-os forradalom forradalmi megemlékezésén egy erdélyi gyaloghuszárt lábon lőttek. 

Túl azon az egyetemes emberi drámán, amit a lövedék okozott polgártársunknak, az eset igazán izgalmas. A karhatalmi erők áldozata nem román állampolgárként, neaggyisten románként került be a frissülő forradalmi meghatározóba, hanem mint erdélyi. Az erdélyi fiatalember. Sajnos az nem derült ki, hogy ezen vérző, budapesti identitását önmaga vállalta-e (erdélyiségét), vagy esetleg a hírszerkesztők ajándékozták meg, kegyeleti okokból ezzel a méltósággal. Az biztos, elég értelmezhetetlenül festett volna a híranyag élsorában a román jelző: meglőttek egy románt a budapesti megemlékezéseken. Mire is gondoltunk volna? De így, erdélyiként lesebesülve érthetőbb mindenki számára kiaz, miaz s miért. A nemzeti identitás tágas mezejében szaladgált, randalírozott, csőcselékeskedett, forradalmárkodott az erdélyi fiatalember. Budapesten úgy tűnik, a nemzeti ügy mindig egyértelműbb, könnyebben fel lehet sorakozni mögéje. Itthon még a fene se tudja kiért, miért, mi ellen vagy mi mellett lenne érdemes autókat borogatni, gyújtogatni, cicázni a rendőrökkel. Bár valahol meg tudom érteni, az Andrássy út patinás környezetében élmény lehet ez a csoportjáték.

Erdélyben ugyanezért nem erdélyi lenne a fiatalember. Nem lenne hős, mártír vagy csőcselék. Ezt itt másként mondanák, például hogy hülye állat. Persze, ha már egy a nemzet, ezen meg sem kellene lepődni, ebben az értelemben ez nem is olyan nagy baj. Sőt. Én csak azt sajnálom, hogy nem itthon és fiatalon találta meg a maga ügyét, ki kellett menni Budapestre azért is. Régebb Moszkva térre, újabban Kossuth térre.vándorolunk. Nincs errefele szent tehén? Azt az energiát, erőfeszítést amit elrohangált, elüvöltözött itthon biztos másra fordította volna. Akár kapálásra. De Erdélyben valahogyan másként történnek a dolgok, talán pont azért, mert az erdélyiek Pesten vannak. Hazajön vajon ez az erdélyi fiatalember?