Élők és halottak napja: János nap
2007.11.01. 17:21 | Brátiszlává | 4 komment
Címkék: mindennapi
Mindenszentek, aprószentek, halottak napja és a hellóvíín. November 1-es. Ez a nap a felejtésre való emlékezésé. Élők a holtak közt. Kigyalogolsz a templom közelében nyújtózó temetőbe s aham, feltőr a líra, nő a szakáll.
Mindenesetre, slágergyanus díszlet sikeredett erre a napra. Szürke felhők, taknyos eső, köd s hideg. Sár. Fasza, nehogy már fogocskázzunk a napsütötte temetőkben. Egy kiló gyertya, ölnyi bokréta abból a furcsa szagú virágból, vastagzokni s menjünk. Kocsival Kovásznára, az ősök nyomában bévonulunk. Úgyis régesrég jártam arrafele, mármint halottügyben. János, a helyi festő visz el, felajánlotta és másképp is jófej. Kicsit külsőre már megöregedett, de a cigiszünetben a mellbímbókkal érvelt, inkább arra kell rászokni (egyetértettünk). Na elindultunk, plusz a mama és Joli néni, a nyugdíjas értelmiségi. Akinek mindenről van határozott véleménye, szétszivarazott hangja és humora. Elmesélte, imádja a Mörfi féle törvényeket, vonatozva Temesvárig együltében kiolvasta a vastag kötetet. És még sokmindent elmesélt és megvitatott velünk útközben: Tőkésnek nem hisz, de Markol Bélának sem és menjenek a picsába mind, engedjék a fiatalokat érvényesülni. Másrészt a Rétyi kereszteződésnél épített szállót fával kéne fűtsék, de legnagyobb csodálkozásunkra nem láttuk a kéményt. Talán gázzal? Következett a Rétyi Nyír ugyebár, a rezervátum ami lassan teljesen beépül. Szekusok sűrűn sorakozó víkkendházaival, tönkretették a helyet, itt ülnek Uram egymás seggében ahogy a blokkban megszokták. S a rétyi polgármester kurva édesanyukája, mind eladta ezeknek a brassói oláhoknak a helyet, ő már ki sem jár fürödni a tökmaghéjak közé. Biza. És a felső szomszédasszony aki folyton eláztatja, ezért nincs parkett a konyhában. Na, aztán megérkeztünk.
Kovásznán már nem esett az eső. Besétáltunk a temetőbe, kerülgetve a sarat. Útközben megnéztük az első világháborúban elesettek emlékművét, az alján kőbe vésve nagyapám neve, ő csinálta. Hát így találkoztunk először Jánossal, nagyapámmal. Kicsivel hátrább ott a sírja, az apjára van temetve, Jánosra. Dédnagyapámra. Úúh, összenéztünk Jánossal, én is János te is János, ők is János. Ez lesz a vége minden Jánosnak. Állítólag én már vagy a 8-dik, 9-dik János vagyok egyvonalban a Pozsony nemzetségben, addig szórakoztak a névadással hagyomány lett belőle. Gertyagyújtás, fenyőágak és a virág. Nézegetem az öreg sírkövet, be van dőlve, cseppet megrepedt s nevek is ki vannak kopva. Ritkán járunk errefele na. De szerencsére eszembe jutott van nálam karióka, filctoll s pont fekete. Nekiálltam és szépen újrarajzoltam vele a vésett betüket a fejfán: "Itt nyugszik Pozsony János 1885.-1915. és Fia Pozsony János 1909-1962." - a második számpár első száma után hiányzott a pont. És megújjult a sír, frissé vált, öröm volt nézni. Nagyapám kőműves, szobrász, faragász volt és hírhedt pinavadász. Nagyanyámtól 2-szer vált el, végül kiköltözött Kovásznára, épített egy házat magának, nyáron tekergett körbe ahova a meló vitte és télen csak a saját veteményeséből, gyümölcsöskertjének almájából és diójából evett. Nem vicc, a szomszédok mondták, nyakas faszi lehetett. Dédnagyapámról nem tudok semmit (asszem Zabolai volt). Nó, ez is megvolt, hazafele, de a temető melletti piacon a hölgyek túrót akartak venni, vajnafalvit. Csakhogy nem volt, egy idős bácsi el is magyarázta: vége már a túró szezonjának. De valamit aztán mégis vettek, nemtudom mit és végre beültünk a kocsiba: brumm.
És hazajöttünk. Még ki kell még menjek egy temetőbe, szerencsére az itt van a városban. Csak esik az eső s nem fogom szarrááztatni magam. Majd ha eláll, megyek s megnézem a nap másik Jánosát is.
S közben a szomszédkutya itt folyamatosan üvölt bazmeg. Paraszt. A lokális kutyadalárda prominens hangja meg van kötve. Esküszöm, hogy már ismerős az ugatása, felismerem. Te, ezeket hova temetik? Van-e itt a közelben állattemető, mert ha nincs csináljuk meg, még a végén meggazdagszunk! Olé!
A bejegyzés trackback címe:
https://napersze.blog.hu/api/trackback/id/tr4215388
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tajhamer · http://tajhamer.blogspot.com 2007.11.19. 12:05:59
Az évszámok helyesírásával (meg úgy egyáltalán) kapcsolatban ajánlom figyelmedbe: mek.oszk.hu/01500/01547/01547.pdf
A keltezés a 87. oldaltól kezdődik.
Ezt mondom.
A keltezés a 87. oldaltól kezdődik.
Ezt mondom.
Brátiszlává · http://napersze.blog.hu 2007.11.19. 12:16:07
bár jogos a szempontod, nagyapám sírköve valahogy nem hozta ki belőlem az ortográf állatot.
tajhamer · http://tajhamer.blogspot.com 2007.11.20. 10:09:38
Nem is azért mondtam, hanem azért, hogy máskor tudjad. Remélem nem sértődtél most meg, mint ahogy egyes emberek ilyen esetben... :)