Száz éve sincs, hogy Gyulafehérváron 1918 december 1-én az erdélyi románság egy nagygyűlés keretei közt kinyílvánította csatlakozási szándékát a Román Királysággal. Néhány napra rá, december 22-én Kolozsvárott az erdélyi magyarság hasonló forgatókönyv szerint maradt volna Magyarországon. A történet végkimenetelét ismerjük, az előbbi esemény hivatalos ünneppé avanzsált, az utóbbi pedig legfeljebb annak egy lábjegyzéke maradt, ínyenceknek. Mostanság azonban, a multikulturalizmus jegyében, néhányan úgy gondolják akár a mi ünnepünk is lehetne december 1-je.
És akkor Sepsiszentgyörgy, Székelyföld, 2007 novembere. Még nem december, de hogy közeleg, azt jól mutatja a helyi közélet: újra tematizálódik december első napja. Ez esetben multikulturális módon. A politizáló román értelmiség (vagy micsoda) a város ünnepévé szeretné tenni ezt a napot, Dan Voiculescu média- és politikai vállalkozó független kezdeményezésére. A romániai román kisebbségvédők prominens alakja beigérte, pénzzel támogatná az eseményt, amin a szentgyörgynapi sokadalom mintájára színpadot emelnének a városközpontba és multi-kulti módra román-magyar koncertekkel, forralt borral stimulálnák az ovációt. A mulatság és az italmérés majdhogy szimbólikus módon a prefektúra épületétől (az intézmény hivatalos megnevezése magyarul a cégtáblán prefektura, rövid u-val) a színházig érne. Mindezen túl, a dolog pikantériáját az adja, hogy a hely román értelmisége felkérte a város vezetőségét, ha netalán-tán mégis elmaradna a megigért nemzeti „pomána”, háruljon az utcabál anyagi fedezete a település költségvetésére. A multikulturális tolerancia jegyében. Hogy ez retorikai csapda, azt a vak is látja, és úgy tűnik működik, mert nemtudnak mit mondani ellenérvként.
És így rohadtul izgalmas a multikulturalizmus, legalábbis ez a sajátos, lokális értelmezése. Jó poén, amivel borsot lehet törni a másik fél orra alá. Mert ezen multikulturalizmus szerint (ha ünnep legyen mindenki ünnepe), a magyar és román várospolgárok akár együtt is járhatnák a hórát. Seggrészegen. A „Megbékélés parkjában”, ahogy az Erzsébet parkot újraneveznék (megint ez a park...).
Csakhogy ez nem multikulturalizmus. Mert nem semleges és mégcsak nem is tisztességes. Mert december 1-je nem ünnep mindenki számára a szó igazi jelentésében, mert megosztja az állampolgárokat az etnikai, nemzeti repedése mentén. Mert jelentése érthető mindenki számára: a kezdeményezők számára és a hülledező, kifogásokat kereső városvezetőség számára is. A multikulturalizmus pedig jelentsen multikulturalizmust, ha már semlegességet nem, legalább a kölcsönös tiszteletet. Legalább látszólag. Nem szervezünk utcabált arra a december 22-i napra sem és azért nem, mert mi elfelejtettük. Keressük meg a közös pontokat ha már együtt kell éljünk, és ezt nem Gyulafehérváron, 1918 környékén fogjuk meglelni, hanem itt a jelenben és Székelyföldön. Mert mindannyian itt élünk és ha tetszik hanem, ez kicsit másfajta Románia. Így a végén még neadjisten találunk is. És vegye le a szájáról a multikulturalizmust az, aki csak nemzeti kategóriákban képes gondolkodni.
Bazmeg.