na persze

érdekes interjúra bukkantam. bokros az mdf lista második helyéről az Adevarul román napilapnak adott interjút. az újság szerint a LIBERÁLIS mdf európarlamenti képviselőjének minőségében. mond sok szépet a román újságíróknak, sőt kifejti, hogy imádja a májusi esőt. ennél már csak az izgalamasabb, hogy drágálja a kávét és túl olcsónak találja a román nyomtatott sajtót (azt is megtudhatjuk, hogy a párt mérései szerint az mdf már 7.7% fölött van).

politikai kultúrát is értekel, bokrost lenyűgözik a szerinte sokkalta szenvedélyesebb hangnemű román politikai vitaműsorok. ízlések s pofonok..

az interjúban természetesen felsorol egy bokréta közgazdaságtani közhelyet Magyarország és Románia gazdaságát illetően (érdekesebbek azon részek ahol összehasonlít).

de sztem most jön az izgalmas rész.

persze hogy a román újságíró nem hagyatja ki a kérdést, hogy mit gondol az erdélyi magyarok autonómiájáról. valahogy a pénzügyi világválság, a megroppant kelet-európai nemzeti gazdaságok és a hagyományosan magyar szélsőséges populisták kontextusában.

bokros azonban ügyesen kilép a csapdából, igaz be is mondja a tutit, hogy a kulturális autonómia oké, a területi jelenleg nemigazán. hát mivel a szóbanforgó térséget elég érzékletesen le lehet írni azzal, hogy nagy a csóróság (szó szerint izédve "éhen halnának"). vagyis a területi autonómia már gazdasági, tudományosan közgazdaságtani kérdés is. sőt, meg is jegyzi, hogy a stabill alapokon álló önigazgatás jelenleg csakis a központi büdzsé hathatós támogatásával lehetne elképzelhető (pl. Aland-szigetek). tovább persze köd minden, szerinte az Unió és a felelős politizálás oldja meg majd a kérdést.

azonban a topik összekapcsolását a szélsőséges politikai erőkkel a következőképpen kerüli ki: szerinte Románia és Magyarország nagyon is közel állnak egymáshoz, a hasonlóságot pedig éppen ezek a politikai erők szokták tagadni.

(kép négymadár.blog.hu)

Figyelem! Nemzetpolitikai bükkfanyelv alakulóban!

Hétvégi aranyköpésünk Korodi Attilától, itt.

"De egyet jegyezzenek meg a mostani kormányzó pártok: a politika jön és megy, de egy nemzet az marad". Nyiháhá..

Ráadás: Markó Szeredában kifejtette, hogy mekkora szopás jogharcilag és kisebbségpolitikailag Románia Uniós-tagsága. Pár éve mintha ennek ellenkezőjéről érveltek, nem? Nó, nem mintha annyira számítana az egész, csupán a paradigmaváltások hordalékaként emeljük pajzsra a kijelentést.

 

kapaszkodjatok meg, az rmdsz országos, bukaresti politizálásának nyomait műholdról is látni. igen, a google maps is igazolni látszik a szövetség hangsúlyos dimbovita-parti jelenlétét. elnökünk fizikai helye pontosan bemérhető, fotó bizonylatával.

vagyis, ha a google maps szatelitfelvételeinek szolgáltatását igénybe vesszük és netán valami ősi, elemi ösztöntől vezérelve eszünkbe jut rákeresni markó bélára - ne tessék meglepődni - meg is leljük. markó bukarestben tartózkodik, nem messze a parlament épületétől találni az úttest közepén. sajnos nem tudni hogy mozgásban van-e, merre, autóban ül-e (fehérben) vagy esetleg csak mellette áll.

harccal telik minden napunk. zajlik az utcán is, buszmegállókban, közvetlen környezetünkben. k barátunk tiltakozik a nemtörődömség ellen, dokumentált feljelentést készített. a szóban forgó szöveg a sziti egyik buszmegállójának oszlopjáról szennyezi a jövőt. k mindennapi nyelvápoldájából (élvezhető felbontásban a kép itt). külön kiemelendő ez a buzgó - magyar tanárokat megszégyenítő - módszeresség. k pirossal kijavította és odabiggyesztette a végeredményt: 45 helyesírási hiba + fogalmazás.

 

felnégyelni! alább a fentiekre való tekintettel egy kis zúzda. tudjuk ki vagy norbi és rajtad a szemünk! (csak zárójelben: a zene jó, azonban nem lehet eltekinteni attól a kellemetlen ténytől, h az álomlimuzinos sétálva-szunyókálós siránkozás közepette - a magyar ugar random pontján - szó szerint szoronganak, szorulnak a srácok a hátsóülésen.

 

mennyire hasonlítanak a kelet-európai népek történelmi narrativái. milyen konfliktusok mentén határozzák meg magukat. hogy születik a kollektív identitás?

az ukrán történelemírás moszkával néz farkasszemet. a nemzetépítési projekt még mindig zajlik: vicces, de a törcikönyvekben a nehezen beharárólható ukránokon (kisoroszok) kívül gyakorlatilag minden más kollektíva (etnikai, regionális, gazdasági, vallási stb.) ellenség lesz, de nemcsak az ukránnak hanem egymásnak is.

ez a történetírás, A történelem konfliktustörténetek egyetlen, koherens narratívába való begyömöszölése.

pl, a nagy ukrán hős (mitől válik valaki megkérdőjelezhetetlen személyiséggé, hőssé?)

Ivan Mazepa élettörténete

ennek kapcsán, apropó, ha jól értem az erdélyi magyar sajtót és a környezetemben elhangzó mindennapi értelmezéseket, akkor az erdélyi mauzóleum bővül a bolíviai "terroristákkal". ha mégse, ettől függetlenül szerintem igazán izgalmas módon talált megértést egy bolíviában lezajlott belpolitikai esemény. az ottani cselekvésük, események itt is értelmet nyertek. sőt, a román sajtóban is empátiával (apró irredentizmustól eltekintve) kezelték a kérdést. gondolom a moldovai események függvényében. váó.

 

 

közérdekű közlemény következik:

  "
Páratlanul erős, a Tudósok legjobb hagyományait a legkorszerűbb hangzással, letisztult jazz-funkkal, sodró élő és programozott dobbal, húzós elektronikával, kiváló basszus-riffekkel és hamisíthatlan dadaista szociohorror szövegekkel ötvöző remek opus."

 

 

 

ízelítő budapest zenei olvasztótégelyéből: punk tudósok, új album. a frontemberről: drMáriásról:

 

                                         "Márklárok

Sokszor eljátszadozom a gondolattal: milyen boldog élete lehet egy bora-borai bennszülöttnek vagy csukcs eszkimónak, akiket a sors különös szeszélye nem ajándékozott meg márklár politikusokkal és hangadókkal.

Majdnem azt írtam, márklár gondolkodókkal, de ez azért kissé erős lenne."

                                                                                    Márklár Márklár

 

a ravasz, az agy, és a két füstölgő puskacső: 1 2. és erdély, pont ma.

 

                    A Hargita Népe ügy – márklárság

 

Mi lehet az oka ennek a gyűlölethullámnak? Talán ezek a márklárkák magyarból nem nézték gyerekkorukban a tévében a Süsü, a sárkányt, ami egy olyan lényről szól, akit száműztek márklársága miatt, de befogadták őt az emberek, akik nagyon megszerették? A Pom-Pom meséit, ahol fura márklárok vonulnak fel, de mind szeretetreméltó márklárként illeszkednek be a város márklárába? A Vízipók csodapókot, aki egészen más, mint a keresztes pók, mégis márklárok?
 

                                                                 Márklár Márklár

 

Tag-mondatban: igen nem talán civil politikai beszéd újságíró összefogás nyilvánosság magyar magyar cselekvés felelős jogi gyűlölet liberalizmus kockázat erdély fasiszta ügy értékrend közélet szcenárió.

kicsit késve, de boldog névnapot kivánok Kányádi Sándornak. szerinte a webet meg kellene tanítani magyarul. hogy szaván fogjam, én őszintén örvendeni tudnék egy kányádi blognak :) nó, alább egy általa komponált szimfóniával tisztelgek.

fekete-piros

leíró költemény, melyet szereztem a

kolozsvári Malomárok és Telefonpalota

közti járdaszigetről az ezerkilencszáz-

hatvanas-hetvenes esztendőkben csütörtök

és vasárnap délutánonként.

 

bármennyire is fura, de az egységes erdélyi magyar akol, az rmdsz kialakulásában jelentős szerepet játszott (a mai napig) a fekete március. pontosabban, hogy mivé vált. egységileg.

maradjon az események kulcsamotivumaként a komcsi elit: 89 káosza után nekiállottak felépíteni a megroggyant román államhatalmat. természetesen, mint minden teremtő, a saját képére formálva. tény, hogy az eseményekre hivatkozva újjászervezték a titkosszolgállatokat, a szekut, immáron SRI-ként. marosvásárhelyen, diverziókeltéssel (amiben a román titkozszolgállatok kelet-európaszerte elismertek voltak).

a 9O-es évek elején etnikai konfliktust rendezni, leszervezni és ezzel magyarázkodni nem számított tabunak. a jugoszláv szomszéd (és nemcsak) tálcán kínálta a modellt. a keleteurópai társadalmak körül lebomlani látszottak az államhatalmak és új szevező elvként pedig az került, ami a legkézenfekvőbb: az etnikai közösségek politikai szolidaritása. ezzel már lehetett valamit kezdeni.

89 román-magyar összeborulása után (az elnyomó komcsi lett a közös ellenség) márciusban sikeresen húztak klasszikusnak mondható törésvonalat a formálódó nemzettestbe. az etnikait. a magyarok és románok látni kezdték az ellenséget és maradt minden a régi mederben. pár hónapra rá aztán hasonló stílusban szétverték a bukaresti mozgalmi-woodstockot, a golánokat is. mission completed: jött a választás, a nemzetközi és belpolitikai nyomás követelte változások irányítói, őrei pedig ugyanazok lehettek, mint 89 előtt. 

ez a sztori hatással volt természetesen a magyar politikai magatartásra is. hogy mivé serdült az akkor épp bimbozó politikai közösség. az addig laza, föderatív magyar érdekképviselet szorosabb egysége akkor alapozódott meg (példaként a sepsiszentgyörgyi madiszt hoznám fel, ami ennek következtében kényszerpályára került, mint ífjusági szervezet). azóta is vitatjuk, helyesen döntöttek-e. ha igen, akkor paradox módon, de ezt a szekunak köszönhetjük. 

mellékszál, de marosszék és vásárhely azóta sem találja a helyét. az erdélyi magyar kisebbségi mentalitást ők pacifikálásként élték meg. ez azóta is tartó identitászavarral jár.

örülni lehet: "megérett sepsin a közönség a magas színvonalú kultúrára". kedvelem bocsárdit.

kiskultúra-nagykultúra, kishagyomány-nagyhagyomány. helyesbítenék a rendező/szervező úr civilizatórikus mondókáján: kérem szépen, ez nem ilyen egyirányú viszony. nem minősűl csak úgy per hecc a kisöcsi a magasnövésű homloklebenyek közé. mivelhogy a viszony kölcsönös. egymástól tanulnak: a felnőni vágyó kiskultúra megtanulja a görög drámák kilátástalanságát (figyelmesebben olvasom ezután a helyi sajtót, mennyire gyűri maga alá ez a város népiességét), de közben a nagytesó is megtanult néhány alulról jövő, kispályás reflexet. pl. a mutyit, a jegyértékesítésnél.

magas színvonalon művelve, persze :))

 

 

olvasom, hogy az eszperantó nyelvünnepét megrontották (egyelőre inkább a nyelvtudomány mérnöki nagyszerűségét, mintsem az európai kultúra egységét létrehozó jelrendszerét).  "ileana mérnőknő" románul bekiabált, mire a magyar eszperantóértők leléptek. olvasva az érintettek reakcióit, látszik meglepetésszerűen érte őket a gyors átkódolás (gondolom sokaknak leesett, hogy kisért a régi rend).

"ileana mérnőknő" bámulatba ejtő "mérnöki" hozzáértéssel hozott létre egy jelhelyzetet. mindenkit átminősített. nyelvi ügynök, terrorista. provokált. értemezést. nyelvi pragmatizmusával csúnyán megszivatta a nyelvész urakat és hölgyeket: értelmetlenné vált az eszperantó nyelv és szellemisége ánblokk. hogy megalomán nyelvi képpel éljek: babilon tornya leomlott  s gyütt a makogás.

ileáná bebizonyította, a nyelv nemcsak grammatika, hanem sok-sok mindent kódol magában. az, hogy szabályait, hangjait létrehozzuk, nem biztos megtelik tartalommal. mert a nyelv egyszerre az az összefüggésrendszer is melyben létezünk. csontig ér. itt a dologi létezők jelekké válnak és fordítva (ezt ugye szemiózisnak nevezzük :D).

és hiába új nyelv, a jelentést ez is a környezetéből fogja felszívni. szomorú, de lehengerlő lecke volt.

 

Ezt az izgalmas képet a krónika.ro-n találtam: Sólyom a Nyergestetőn. Bámuljuk csak meg az emléknapra felöltött kalapkölteményeket.

Három kalap, három sztori, három kor. Markó az erdélyi elit körében oly népszerű keménykalapot, a széles karimájut részesíti elényben: értelmiségi elegánciával. Sólyom latinamerikai forradalmárokat idéz. Tőkés marad a kucsma kategóriájánál, igazi posztkommunista feelinggel.

Az eseményről jó kis anyag, több fotó és videó (Sólyom beszédével) a transindexen, itt.

Éljen a szabadság!

 

Olvasgatok a finnországi svédek és az Aland-szigeteken élők politikai mindennapjairól. Lehet tévedek, de azt hiszem megtaláltam néhány karakteres erdélyi értelmiség közéleti példaképét. Talán pl. ez is megerősítette bennük, miért kell szorgalmazni a képviselet pluralizmusát. Persze, egy önálló párt nagyobb garancia a pluralizmusra, mint ahogy látjuk az SZKT, de szerintem a Szövetséget kellene hiszterizálni, izé pluralizálni (a közöségek és nem az elit élethelyzetének függvényében persze..). Érdekesebb és termékenyebb is lenne.

Namostmár, legyünk őszinték, ezen urak érthetők is, ha például Winkler Gyula-féle (nyelvezetében, sőt nyelvileg is barvúros) interjúkra gondolunk: "Miközben harcolunk az autonómiáért, úgy mennek el a vonatok mellettünk, hogy jobb sem kell" (- már a kifejezés képvilága se semmi, gondolom a vonat a tranzicó, mi még naív hiedelemvilágunkkal közösségileg a peronon; Winkler öltönyösen, a szerkesztő figyelmének kiséretében apró termetű honfoglaláskori lován harcolna az ellenőrrel a kedvezményes jegydíjért, de a nép cserébe inkább a tyúkot és a kecskét szeretné kikötni az utastérben; konfliktushelyzet).

Persze a szerkesztő is megér egy rövid fohászt, hogy ezt emelte ki (bár az is jó kérdés, hogy mi mást lehetett volna..). Ahaha, autonómia szemben a decentralizációs és nyámnyám: jogi lehetőségekkel .

Nos, szerintem mindkettő ugyanarról szól. Az előbbi meg tekintettel van a kulturális, közösségi körülményekre is. Vagyis Winkler, jóhiszeműen, nem mond semmit. Legfeljebb a szerkesztő/újságíró sugallja, hogy a "progresszió" útjában áll az identitás, a kultúra (gondolom bonyolítják a bürokráciát, a közigazgatást, a jövő falanszterét).

Ó, ti nemzeti tragédiák! Óh ti autonómiák miatt elmúlasztott esélyek, amik vonat alakjában röppennek a kurva messziségbe, onnan, a perononról nézve. Inkább a Blame it on the boogie.

Március nyolc: nőnapi aktualitás, helyzet van, mégpedig olyan, amilyenről csak álmodni tudnak, szeretnek a forradalmi elemek. Kicsit rossz leszek, de hát mit tegyen, hogyan kezelje tüneteit a szorongó emberfiának típusa, Tihi olvasása után?

 

Röviden a lényeg: a nőnap mintájára, férfiak ünneplésének alkalmáért emel szót. Amivel még egyet is tudnánk érteni, szerintem. Tehát, íme kedvenc részletem: "2009-ben tehát még mindig csak az egyik nemet (ti. a nők - én), az egyik nem munkáját, küzdelmeit, odaadását, szépségét ünneplejük. Továbbra is nemi diszkrimináció áll fen." Másik: "Most, hogy már a nőnap sokkal inkább a nő ünneplése, nem a sérelmeinek a felhozatalának a napja, jogos lenne egy férfinap bevezetése is."

Tihit láthatjuk sokak foglalkoztatják: mindenféle jött-ment társadalmi osztályok, diszkriminálók és diszkriminációk sora, súlyos sztereotipiákáltalgúzsbakötött, jogtipró beteg lelkű nemzetek, világbéke és emberiség egymás után, kölcsönös összefüggésben. Na, de hogy a férfiak is belecsöppentek ebbe a világba, kicsit meglepett. Így sem unalmas, az biztos.

 

    

 

 

 

 

Akit speciel érdekel a nőnap, annak ajánlom ezt az olvasmányt. Onnan is látszik, hogy a nőnap egy sikeresen pacifikált sztori. Echte demokratikus történet.

Hogyaszongya: az ideológiák hajnalán, a forrongó igazságok a politika színpadára lökték fel az asszonyt, a csajszit, a női nemet. Lényét, sorsát és mindennapjait a társadalom és a politizáció fogalmaival kezdték érteni: lett belőle elnyomás, sztrájk, jogok és ENSZ határozat.

Azóta hálistennek virágeső lengi körül a kérdést és nem a női merénylők terrorja. Vagyis a politika itt lelankadt, szöryű belegondolni, de a nők valahogy mégicsak integrálódtak a társadalomba. A rendszer becsajozott, felfalta, integrálta a nők tömegeit. Iktatott, bevezetett és megünnepeljük!

Az ideális társadalom viszonyait és összefüggéseit a római jogrend univerzumában látni megvalósulva, - és ebből szándékkal felépíteni, de egyszerre mintegy levezetni, megmagyarázni minden érdekes, fontos, sőt komolysztorittörténetet. Ez esetben bonsansszal érkezik a hülyeség.

 

 "Egy ember rohan az utcán, megbotlik és elesik: a járókelők nevetnek. Gondolom, nem nevetnék ki, ha föltehetnék, hogy egyszeriben eszébe jutott, hogy leüljön a földre. Azon nevetnek, hogy akarata ellenére ült le. Tehát nem testtartásának e hirtelen változása okozza a nevetést, hanem az, ami akaratlan ebben a változásban, vagyis az ügyetlenség. Talán egy kődarab hevert előtte a földön. Meg kellett volna változtatnia járásának iramát, vagy elkerülni az akadályt. De rugalmasság híján, a test szórakozottsága vagy makacssága miatt, valami merevség vagy lendület hatására az izmok továbbra is ugyanazt a mozgást végezték, amikor pedig a körülmények már másmilyent kivántak volna. Ezért esett el az ember, és ezért nevetnek a járókelők." bergson: a nevetés

 

Kifut a valóság a szőrős talp alól és jön a röhögés. Azabaj. (egy díszveretes humanista bagatelizációt kiáltana - ha szándékos, akkor megszaggatom a lájbit, s új fejezetet kell írjunk a humor világtörténetébe).

A férfinap kapcsán, elég meredek ötlet, hogy ha már Justicia behunyta a szemét, akkor megkérnénk szépen, nyuljon a lyukas zsebünkbe és lelje meg amit ott talál. Nem? Így bolDugul a férfias, jogász-szellem az unalom közepén? Gondolkodom, milyen szempontok mellett érvelnénk a férfi jogok, a férfiúi minőség átpolitizálásakor? Miről folyna vita? Milyen arculattal és lelkülettel?

Mi lenne a politkai korrektség határa (nem lehetne csak úgy egyszerűen bemondani valakinek, hogy fasz)? Macsók, öltönyös brókerek, boldog családapák, esetleg érzékeny tüdőbeteg férfiak lengetnék a zászlót? 

 

Persze, mindettől függetlenül, mégiscsak egymás mellett állunk a harcban és válvetve haladunk ugyanazon szent cél felé. Képzeljünk csak el a féri-napot: tördelnénk a kezünket, vajon felhív-e, felköszönt-e a Nő? Ha meg igen, akkor a Férfit tiszteli bennünk!! Mi lesz a virág alternativája: viszki, Orbán Balázs Székelyföld összes, vazelin, szamurájkard, netán zokni?

 

Szeirntünk, hogy a néma többség, a nép nevében szóljak, a férfiaknak tett legnagyob ajándék, épphogy a nőnap: egy napra hivatalossá, KÖTELEZŐVÉ tették az udvarlást! Sikeresen integrálták, képviselik, megjelenítik milliárdnyi ember gondolkodásának motívumát. Sőt mechanizmusát! Éljen!

nahát, tépelődök. tépem, mint a libát a dolgokat és nemcsak, úgy általában mindent.

be kell valljam bátran, néhány kérdést rosszul tettem fel és mégcsak a jó választ sem adtam rá.

azt modják, a hibáiból tanul az ember. figyelek megfeszítve. más: ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz. őszintén nem tudom honnan a picsából szedtem össze ezeket a bölcsességeket, de kezdem elfogadni. manapság ezekkel problematizálok/operálok. még hamvast is elővettem(!!!).

milyen buta az ember, hogy kialakít magáról egy képet és azt kézpénznek veszi. persze, mások viselkedése/reakciója alapján - az énkép a szociális tér/kapcsolatok viszonylatában változik/alakul.

csakhogy, az az igazság, hogy ez csak tükröződés. mások hibáinak, nyomorult életének viszonylatában nem érdemes látszani. "a gondolkodom, tehát vagyok", az intelektus, az én azért van, hogy szűrjön kérem. a kritika. s formálja a maga képére mindezt. legalább látótávolságban. madártávlatból, akár az egész világot. a történelem és mindannyiunk élete erről szól, hogy kinek mit írnak fel a fejfájára (a befutott időtávon kívül). miért érdemes élni és megdögleni. a kibaszott világ, ugye?

a többi, levanszarvakéremszépen.

Mostanában olvasni ámokfutókról. Pl Belgiumban már bölcsődében szurkálnak, de sokfelé feltűnnek, iskolákban, bankokban, bevásárlóközpontokban. Ámokfutók. Ilyen-olyan motivációból.

És most kapaszkodjatok: Székelyföld hasonszőrűjei ebben a kategóriában is maradandót alkotnak. Ismerjük el, kell egy ahhoz egy külön világszemlélet, környezetkultúra, helyspecifikus lelkiállapot, hogy fejszével rontson az ember az Úr színe elé, az ő Házába, hogy darabjaira hasítsa, esszevágja az oltáriszentséget.

Egy sajátos életviteli-, túlélési stratégiának a része ez kérem. Főleg, hogy nem is egy templomot, hanem mindjárt kettőt támad meg. És ott is a karhatalommal, a földi helytartókkal szalad össze. Zúrtistenit neki.

Ezt a motivációt!!

Hargita Népe: Fejszével a templomba

Civil ruhás rendőrök tettek ártalmatlanná egy fejszés férfit, aki vasárnap délelőtt két csíkszeredai templomba is berontott és őrjöngeni kezdett.

 

 

A katolikus Szent Kereszt templomban kezdte az ámokfutást, felborította az oltárt és több padba is belevágta a fejszéjét. A rendőrségre 10.35-kor érkezett a riasztás, ám amire a járőrők kijöttek, a férfi eltűnt. Percekkel később a Vár-téri ortodox templomba ment be, ahol azonban az istentiszteleten részt vevő civil ruhás, szolgálaton kívüli rendőrök elkapták és lefegyverezték – adta hírül vasárnap a Hargita Megyei Rendőrség sajtóosztálya.

 

A 29 éves, csíkszentmihályi férfit átadták a járőrőknek, akik őrizetbe vették és megkezdték a kihallgatását. A rendőrség szóvivője, Filip Gheorghe azt közölte, az ügyet az ügyészségnek továbbítják és kérni fogják a férfi 29 napos letartóztatását. Ugyanakkor valószínűleg pszichiátriai vizsgálatnak is alá vetik.

 kezdjük egy kis józenével az évet. tudtuk lesz 9-es is a zérusok végén, hát ittvan. szevasz 2OO9! its a day job - idézve.

szóljon tehát, jó hangosan! (tekerjétek fel a volumét)

dedikácije specsiálö pentru tocj bőjeci si fetele who cares (remélem nem vagyok egyedül ezzel):

faith no more - we care a lot

 

Ezzel a zenével egy teljesen más Románia elevenedik meg a szemünk előtt. Amiből nem lett semmi. Szétkalapálták, minek eredményeként a régi elit sikeresen átmentette magát a jelenkorba. 199O, ez első bányászjárással. Pta Universitatii.

(ez az első videó, de itt a többi is: 2, 3, 4)

De adjunk hálát mégegyszer az internetnek (tényleg van védőszentje?) hogy él [utánanéztem, van védőszentje Sevillai Szent Izidor].

Bár az Egyetem téren kiverték a szart az ott elképzelt világokból, de mégis, az a Románia is él tovább. Ennek a kornak az ízét szerintem a Timpuri Noi jól prezentálja. Mai napig érvényes üzenettel. Következzék tehát Timpuri Noi - Victoria (Új idők - Győzelem).

 

Update!!!

Timpuri Noi koncertfelvétel 1987-ből!!!!! Muszáj embédelnem :)

Néha csak úgy eszembe jut. Tényleg, büdös egy jódolog.

Csak valahogy mostanában nem írom. Pedig lenne mit. Na, de nem nyavalygunk effelett.

Hozzáfűzöm lazán a gondolatmenethez, hogy újra rátaláltam Beck barátunkra. Ajánlom mindenki figyelmébe (az indie albumaiból hijándzik onnan). Van idei album is, itt. Könnyen lehet fütyülni is.

 

 

 

 

 

Hála az internetnek, munka közben is cseveghetünk a barátokkal, kikapcsolódásként. Jöhetnek pl. ötletek a melóhoz. Pár szó, aztán meló, válasz, aztán megint meló. Evribádiz dóinit:

 

Nyuszi: rendelek avon cuccokat

Brátiszlává Jáni: dógozzá vazze

Nyuszi: shopping lazz van hej

Brátiszlává Jáni: únlak ilyenkor

Brátiszlává Jáni: me én csóró vaok

Nyuszi: kerj egy rmdsz-s kampanygatyat

Nyuszi: biztods vann oan is

Nyuszi: en ernyoket lattam

Nyuszi: Lehel hoz nekem

Nyuszi: az eccaka micsinaltal ?

Nyuszi: kocsmaztal?

Brátiszlává Jáni: dolgoztam

Brátiszlává Jáni: 4ig

Brátiszlává Jáni: félütig

Nyuszi: 45lejre rendeltem

Brátiszlává Jáni: hülyevagy

Brátiszlává Jáni: mondtam már?

Nyuszi: de mind fontos dolgok..

Brátiszlává Jáni: persze

Brátiszlává Jáni: pinaszőrritkíttó

Nyuszi: oan nincs

Brátiszlává Jáni: toom

Brátiszlává Jáni: de szeretek alpári lenni

Nyuszi: nem eshet nehezedre..

Nyuszi: nekd nem kell avonos cucc, ja de nincs penzed tenyleg

Brátiszlává Jáni: igen

Brátiszlává Jáni: most örvendesz?

Brátiszlává Jáni: kárörvendezel?

Brátiszlává Jáni: majomja

Brátiszlává Jáni: pofád meglesz szedve

Brátiszlává Jáni: ugye tood

Brátiszlává Jáni: csattogtatva

Brátiszlává Jáni: rittyegtetve

Brátiszlává Jáni: na küggyed a leveleket csájnába

Nyuszi: elkuldtem a mai adagom

Nyuszi: nem kuldok tobbet me akkkor holnap meg tobbet varnak el tolem

Nyuszi: muhaha

Nyuszi: tod mit rendeltem 

Nyuszi: ugyis elmondom

Brátiszlává Jáni: jaaaj neeee

Brátiszlává Jáni: végülis errejóa messzendzser

Nyuszi: maszlinas arcfrissitot

Brátiszlává Jáni: vazzeee

Nyuszi: komolyan csak 10 lej

Nyuszi: muszaly volt

Nyuszi: ne rohogj

Nyuszi: ez komoly

Nyuszi: tyukfeju

Brátiszlává Jáni: teee

Brátiszlává Jáni: maszlinás

Brátiszlává Jáni: vazzee hát adok neked te maszlinabogyót

Brátiszlává Jáni: ménem kérsz

Nyuszi: az nemoan

Brátiszlává Jáni: felkenem a képedre

Brátiszlává Jáni: de

Brátiszlává Jáni: szétnyomjuk a szimplában a képedre

Nyuszi: a szimplaba nem tom ha emlitettemde on soha tobbet nem meek

Brátiszlává Jáni: ahahaha

Nyuszi: s leszokok a cigirol

Brátiszlává Jáni: ja ja

Nyuszi: dont fak vit mi

Brátiszlává Jáni: s megtisztulsz

Brátiszlává Jáni: s mennybe mész

Brátiszlává Jáni: üdvözül nyúl

Nyuszi: kar hogy nem vaok katolikus meggyonnek

Brátiszlává Jáni: na gyere

Brátiszlává Jáni: habár ne

Nyuszi: nonono

Brátiszlává Jáni: nem vagyok kiváncsi

Brátiszlává Jáni: ja ja

Nyuszi: tudom me kocsog vagy

Brátiszlává Jáni: jeszjesz

Nyuszi: bulsit

Brátiszlává Jáni: evvan

Nyuszi: szerinted mit tud csinalni egy labkrem?

Brátiszlává Jáni: hm

Brátiszlává Jáni: attól függ mit tartlamaz

Brátiszlává Jáni: nőhet lábújkád

Nyuszi: azt nem lehet tudni

Brátiszlává Jáni: na ezaz

Brátiszlává Jáni: a titok az életünkben

Brátiszlává Jáni: kend fel

Brátiszlává Jáni: s ha reggelre a lábaid eltünnek

Nyuszi: asszem nem veszem meg

Brátiszlává Jáni: kituggya természtefölötti erővel ruház fel

Brátiszlává Jáni: há jaja

Nyuszi: akkor megveszem

Brátiszlává Jáni: látode

Brátiszlává Jáni: vagy gólyalábaid n őnek

 

Az indexen találtam éppen a Kötött pályán, ezt. Ez a belinkelés kábé, mint a bookmark. Megyehatárok módosítása Magyarországon. Íme, így néz ki: klikk. Egy érdekes tanulmányt is találunk. Érdemes belekukkantani, márcsak azért is, mert ugye minálunk az SZNT hasonlókban gondolkodik. Párhuzamok határon innen és túl.

 

Barátném, Sári New Yorkban él. Ma beszélgettünk a messzendzseren és a választás utáni "Obamás" győzelmi pártiról mesélt. Ott volt, íme az élménybeszámóló. Kicsit személyes is természetesen, de ettől zaftos. :)

Bekopipéjsztelve:

 sári: ki ez a tag

Brátiszlává Jáni:

Brátiszlává Jáni: semjén zsolt

Brátiszlává Jáni: egy fasz

Brátiszlává Jáni:

sári: latszik rajta

Brátiszlává Jáni: jaja

Brátiszlává Jáni: politikus

Brátiszlává Jáni: fidesz.kdnp

sári: olyan vagany volt amikor obama nyert

sári: kimentunk a timesquere

sári: axival

sári: mindenki bulizott tuzoltosag rendorok

Brátiszlává Jáni:

Brátiszlává Jáni: fasza te

sári: rengeteg ember

Brátiszlává Jáni:

Brátiszlává Jáni: meséljé még

Brátiszlává Jáni: fotóid nincsenek?

sári: nincenek nem volt nalam

sári: gep

sári: mar a vendegloben voltam amikor mindenhol lehetett hallani a puffogtatast s uvoltest]

sári: aztan ahogy mrntem le a 9 es avenuen minden kocsma dugtig tele emberrel

sári: neztek a nyitobeszedet

sári: taps mindenki nagyon orvendett

sári: aztan a timesqueren kinagyitott tvn lkeresztul minden sarokbol lehett latni

sári: mar arukltak az  obama nem tudom hanyadik elnok os polokat

sári: aztan megneztuk a beszedet

sári: meg a szenatort aztan jottek a felesegek

sári: meg a csalad tobbi resze

sári: meg egy 100 koruli nagymama is felkerult a szinpadra rikito piros kis kosztunbe

Brátiszlává Jáni:

Brátiszlává Jáni: zsírkaraj te

sári: minden estere nagy elmeny volt

sári: mindenki olyan buszke

sári: foleg a feketek

sári: beszeltem a fickommal

sári: es kerdeztem o hogy erez

sári: es mondta h a harlemnben volt amikor obama nyert

sári: es mekkora orulet volt

sári: es felhiivta a nagymamajat es az sirt

sári: h bar a tataja is lathatna mert most olyan boldog lenne

sári: h ez akkor a dolog nekik

Brátiszlává Jáni:

Brátiszlává Jáni: elis hiszem te

Brátiszlává Jáni: fasza eccerűen

sári: mindenesetre most nagyot dobbantottak

sári: furcsa volt latni oreg kis neniken a z obamas kituzot

sári: amikor azt gondoltad volna h ez bizti republikanus az a tipikus snob feher holgy

sári: na ennyi nagyjabol

Brátiszlává Jáni:

Brátiszlává Jáni: hallode

Brátiszlává Jáni: ezt felrakhatom a blogra?

sári: akarsz egy cikket irni rola

Brátiszlává Jáni: amit írtál?

Brátiszlává Jáni: így nyersen

Brátiszlává Jáni: mi?

Brátiszlává Jáni: beszámoló a time squerrő

Brátiszlává Jáni:

sári: felrakhatod

sári: de kelelne egy kicsit simits rajta

Brátiszlává Jáni: nem fogok

Brátiszlává Jáni: legfeljebb ékezetek helyesírás

Brátiszlává Jáni: oké?

sári: ok

sári: es meg annyit

sári: hogy

sári: 43 ik elnok

sári: tehat oda h hanyadik elnok

sári: oda ird be a 43

sári: t ok'

sári: ?

Brátiszlává Jáni: 44ik

Brátiszlává Jáni:

sári: 43

sári: itt van egy vonazom az elmnnokokkel

Brátiszlává Jáni: igen?

Brátiszlává Jáni: valahol 44et olvastma

sári: na mindegy

Brátiszlává Jáni: ok

sári: hat nezz utana

Brátiszlává Jáni: oké

sári: de nekem a vonalzom szerint a 43

sári: ik

sári: ja es ezeket az utolso cuccokat ne tedd bele

sári: es a faszim helyett hasznalj baratot

 

Kampányban dolgozom újra. Ezennel Olosz Gergelynek, felsőháromszéki képviselőjelölt.

Na, egy kis esti jegyzet.

Kézdivásárhelyen tanyázunk. Érdekes város. Mondhatni ideáltipikus: a székely városi lakósság - "középosztály"  -antropopógiai értelemben vett terepe. És ez azért fontos, mert az MPP ezekben a kisvárosokban sikerült megkapaszkodnia. Mint pl itt. Városi tanácsi többség + polgármester.

Mivel etnikai törésvonal nem bonyolítja a képet és kisebb is mint mondjuk Sztgy (sztgy székelyföldi viszonylatban nagyváros, metropolisz, kozmopolita etc.), nos ezen a kisvárosi közösségen könnyebben megérthetjük, megfigyelhetjük a lassan már bukkottnak mondható Magyar Polgári Párt társadalmi bázisát. Létrejöttének társadalmi körülményeit. Sajátos, kitermelt diskurzusát. Az MPP elillant választói bázisának miliője tárul fel. MI okozta, mi hozta létre. Bár természtesen több tényező közrejátszott, a legfontosabb mégis az az első generációs városi lakósság (faluról telepedett be), középkorú sőt elöregedő, amely a rendszerváltás vesztese volt. És sajnos marad is.

A kommunista rezsim erőltetett urbanizációjának tömege. Az erőszakos iparosítás munkahelyet teremtett neki, tömbházakba költözött, a Háromszék megyei napilap és a régi értelmiségi elit kitermelte "népi kultúrában" érzi otthon magát. Mint a befőtt.

A rendszerváltással mindez szempillantás alatt eltűnt. Életszínvonala csökkent, esetleg munkanélkülivé vált, de villágképe maradt a kisebbségi lét sajátos "ellenállás"-szerű biztonságérzetében. A 9O-es évek elején, az RMDSZ-be kirajzó elitben pedig csalatkoznia kellett. Szociális gondjain nem tudott segíteni, az egyre lejebb csúszó (életszínvonalra gondolok) tömeg tehetetlensége csak fokozta a csalódottságot. Meg nem is a legtehetségesebbje jutott oda. Kontraszelekció. A politikusok iránti bizalmatlanság pedig valjuk be, a kelet-európai politikai rendszerek sajátossága. A politika rossz, az elit nem a miénk, lopnak, hazudnak, ránkerőltetett a rend. Idegen. Az állam mégis mindenható. A gondos cár, a pápuská képe. Bizánc. Ezt az örökségét simmán továbbvitték. Az értelmiség pedig cinkosa ennek a szemléletnek. Ugyanaz a szocializáció. Érthető.

Gyerekeik emigráltak. Így a mindennapi életben történő véleménycseréből, változásból kiesett egy fontos láncszem. Nincs akiért érdemes lenne, értelmes lenne a rendszer, a rend (akár politikai) részévé válni, meghozni a kompromisszumokat. Kimaradtak. Ellenállnak. Most, pártjuk bukkása után gyakorlatilag politikai patizánok lettek (®). A független jelöltek csupán robbantások a rendszer falán.

 

Tudásuk mára hasznavehetetlen. Szomorú. Kézdin a rég bezárt csavargyárat szeretnék újraindítani. Ezt mondják és meg vannak győződve, hogy ez a megoldás a gondjaikra. Vissza a múltba: nagy gyár, nagy foglalkoztatottság, biztos kereset.

Vállalkozásaiknak nem sikerült megerősödniük, aprók maradtak vagy bezárták a boltot. Nem sikerült integrálódniuk a román gazdaság vérkeringésébe. Ugye, hogy ismerős? Ez a székely kisvárosok polgárságának a lelete. Amugy nagyon szeretik a barna és a kaki színt. A halászfelsőt-mellényt (sok zsebbel). Néha a beatkorszak erdélyi maradványai is felsejlenek.

Megér egy kutatást. Tanulmányt legalább.

Ami még elgondolkodtató, az az, hogy a néhai reform tömörülés, majdani polgári szövetség majd polgári párt minden átalakulásával gyakorlatilag a célcsoportját csökkentette. Szűkítette. Diskurzusa és világképe átalakult. A maihoz ez illik: a székely kisváros. Gyergyószentmiklós. Kézdivásárhely, Barót, Tusnádfürdő. A választóbázisa kimaradt a nagy román álomból. Kérdés, hogy egy periférikus pártérdekhez kötve, O politikai szövetségesekkel mennyire tudnak boldogulni. Vesztesek maradnak? Választóbázisukkal egyetemben? Sajnos erre történelmi példa is van, a kiegyezés korában Székelyföldön mindig az ellenzék nyert. Meg is lett az eredménye, a korabeli Magyarországra jellemző fejlesztések itt elmaradtak.

Megbukkott a reform tömörülés? vége? hol fog újabb törésvonal megjelenni? mert azt hiszem az MPP vidéki sajátosság marad a helyi kisvállakozók gyenge szövetségével mögötte, nyugdíjasokkal, illetve a rendszerváltás veszteseivel. Képesek újítani? terjeszkedni? merre? vagy 4 év alatt ledarálják őket. ez a politika logikája. úgy néz ki, az rmdszen kívül nincs élet. legfeljebb karizma. az rmdsz a fiatal középosztályt maga mögött tudhatja. ezt a csatát megnyerte.

 

szerintem.

 

Jahaj mióta keresem ezt a vidiót! Egy éve talán, hogy egy házibuli alkalmával az ölünkbe hullott Ndegeocello eme nótája (Pocketbook)a Mezzon. Na itt van, megvan. Beraktam a zeneposztba is, de az örömöm nagyságára való tekintettel, külön poszttal tisztelgek a basszusgitározó kopasz énekesnőnek. Vundebár!

 

 

Ma egy kedves berlini emigráns barátném javaslatára beírtam a goggle-be hogy "emigrare in canada". Próbáljátok ki, tanulságos: itt van ne.

Egy rakás cég foglalkozik ezzel. A legbeszédesebb oldal az escapefromromania.net. Már-már vicces. A másik kedvencem http://www.emigrarecanada.ro/. A fejlécben található ötletes kis képek ellentétpárban mutatja be Romániát és az igéret földjét, Kanadát. Az első akár még botrányos is lenne, de Böszeszkú hazájában talán mégse: "mam saturat de MIZERIE SI TIGANIE". No comment.

Akkor most jó tudni hogy nincs cigányság Kanadában. A kulturális mintát hordozó etnikai tömegtől függetlenül, természetesen. Az a kérdés, hogy a cég mennyire ismeri a célcsoportot, mármint az emigrálni szándékozókat. Vajon ellenőrzött információk alapján tálalja eképp, ilyen élesen a távozni vágyoknak a dillemát? A csalódott emberek számára érthetően, Románia a cigánykodás földje. Ezzel szemben Kanada a civilizáció.

Kanada polgárokat toboroz. Félnek, hogy saját erőből nem bírják újratermelni önmagukat. Elfogynak vagy a befogadottak függvényében átalakulnak: ennek a filmnek az ismeretében, a francia nacionalizmus sajátos szemszögéből akár barbárokká. És megeszik őket a tetvek, ugye.

 

 

Változtatni kell. A személyes jellegű, valós vagy képzelt elvárásaim függvényében, már ami ezt a blogot illeti. Summa summarum énblogot fogok írni ide. Ezentúl. Idáig is az volt, csak most méginkább.

Minden marhaságot természetesen nem fogok leírni. Vagy igen. Elég sok minden történt velem, de valahogy nehezemre esik leírni a személyesebb dimenziókat. Lehet ezért nem is leszek jó énbloger. Párhuzamos vagyok azon meghatározással, miszerint exhibicionalizmus lenne az írás ezen fajtája. Szeretek írni, pont.

Motto: az élet szép.

Vagy egy hete, kettő voltam Pesten. Gordiuszi csomókat bogozok. Egzisztencia: hol, kivel, mit, hogyan, miért? Time keeps on slipping. Bármennyire is meglepő, mégsem változok. Nagyokat nézek néha a körülvevő körlülmények felismerésekor. Automatikusan van beállítva a mentés :)

Legutóbbi szövegélményem itt. Kurva jó.

 

Korán reggel van. Elfogyott a kávém. Morrogok egy kicsit, majd álmosan és morcosan szépen lesétálok a közeli, sarki boltba. Nos, ez az üzlet arról híres, hogy bár mindenfélét beléje zsúfolnak, írtózatosan ráérős a kiszolgálás. Két kassza van, de általában csak az egyik funkcionál és az is nagyon de nagyon de lassan. Mi lehet a titkuk nem, tudom, pedig már többször is ráfigyeltem.

Natehát besétálok a szigorú tekintetű polcosfiú tekintetének kiséretében. Hátra, kikeresem a csomag kávét és állnék sorba. Ekkor látom, hogy a kassza nem működik, üressen áll, bár a hölgy a jelen van, hallani ahogy a raktárhelységben diskurálgat. Jóó, beállok a zöldséges sávba, elöttem már 2-en tappognak. Valaki valamilyen zöldésgeket vásárolgat, válogat, ráér. Én nem. Hoppá, ekkor észreveszem, hogy az előző pénztárt kiszolgálló hölgy visszakerült rendeltetési helyére. Ki a sorból, nyomulok vissza. Kiderül, hiába. A hölgy ugyanis csupán helyszínét váltotta előző tevékenységének, most éppen a szoros tekintetű polcoslegénnyel vitatnak valamit. Cigit és mindenféle dolgokat pakolnak egy kosárba, hallom szólt a főnök, hogy valahol elfogytak, pótolni kell, stb. Picit állok felháborodást mímelő tekintettel, de ezek le se tojják. Nem szolgálnak ki.

Óhát vagy 30 méterre lennebb van még egy üzlet, hallásból ismerem, a környék lakói e két üzlet között oszlanak meg. Tehát sebaj, faképnél hagyom őket, mit képzelnek ezek magukról, hol élünk, milyen időket, tessék csak kinyalni az én fogyasztói fenekemet. Vagyis ebből elég, ezzel lerakom a kassza mellé a vásárlói mivoltomban kiválasztott terméket és tüntetően elviharzok. Távozok. Egyenessen a konkurenciához, annak markaiba, a szomszéd üzletbe.

Még soha nem jártam ott, de mit számít, csak van kávéjuk. Belépek, hát ez még kisebb és még zsúfoltabb. Bele is akadok az ajtó mellett elhelyezett doboz valamibe. Pardon, aztán keresem az elárusítót. Látom sor van itt is. De a pénztárosnő sehol. Még ilyet - háborgok magamban. Mire a hátam mögött nyílik az ajtó és kit látnak szemeim? A szomszéd bolt pénztárosát. A csevegő hölgyet. Bejön, az ölében egy kosár cigivel és más fogyócikkel. Kikerül és nyugisan elősétál a pult mögé. Lerakja a kosarat és máris kérdi: mit tesztik?

Kibuggyant a röhögés belőlem. Így rég nem kúrták át a fejem. Micsa furfangos kereskedő! A stratégiája zsenális: fel tesztett háborodni a szolgáltatás minőségére? Váltson helyszínt, hiszen verseny van, kapitalizmus, a jobbik győz. Csakhogy mindkét üzlet ugyanazon érdekeltséghez tartozik! Le van fedve a piac, ezért már azt is gyanítom, hogy a kiszolgálás lassúságával gyakorlatilag szándékosan megosztják a klienturát. Erre most mit mondani?! Zseniális!!!

 

Akkor ezennel hivatalossá is teszem: lezárom ezt a blogfelületet. Köszönöm szépen az oldalletöltéseket, kommenteket, az odaadást s a törődést. Pedig a fene se tudja mi volt ez a blog. Hamarosan mást.

 

 

Megáll az eszem. Ha sztereotip újságírás, akkor ÚMSZ, sajnos. Vezető anyag a székelyföldi turizmusról, örvendenek a román vendégeknek. Ezzel nó práblem, de az ajánló mégis így néz ki:

Nő a Székelyföldön üdülő román turisták száma – a panziótulajdonosok örvendenek az „inváziónak”. „Nem garasosok, mint a magyarországiak, és nem is akarnak aprópénzért megkapni mindent” – jellemezte bukaresti vendégeit az egyik panziótulajdonos.

Sőt, íme egy alcím:

Fösvény magyarországiak?

„A magyarországi turisták általában fogukhoz verik a garast. Aprópénzért szeretnének mindent megkapni, és mindennel elégedetlenek. A román – főleg bukaresti – vendégek csak az utóbbi egy-két évben fedezték fel igazából a Székelyföldet, és sokkal több pénzt költenek, miközben egyáltalán nem annyira igényesek, mint a magyarországiak” – fejtette ki lapunknak egy név nélkül nyilatkozó szentegyházi panziós. Lehet, hogy véleményét többen is osztják, azonban a vendéglátók, érthető okokból, nem szívesen beszélnek erről.

Melyek ezek az érthető okok? És mi az, hogy a név nélküli panziós véleményét LEHET osztják mások is??

Gratulálok.

A múlt hét valamelyik napjától teljesen bejelentetlenül, hirtelen elkezdett fájni a fogam. Megállás nélkül, de olyan intenzitással, hogy legszívesebben megrugdostam volna valakit (nem Bárkit). Percenként. A fájdalom valóságos szimfóniát játszott az idegpályáimon. Párhuzamos, önálló életre kelt a fejem és a szemem, nem beszélve az egész pofacsontozatomról. Olyan idegek és részek kezdtek el fájni rajtam, amik létéről eddig mégcsak tudomásom sem volt. Még a nyakam is fájt bele. A fájdalom nem hagyott dolgozni, aludni, enni, gondolkozni. Átszervezte az életemet teljesen. Addig, hogy tegnap estére már érteni kezdtem Sztálint.

Így. De ma délután rájöttem, nem bírom tovább. Iccóver, gátá. Vagy én, vagy a fogam. Valakinek pusztulnia kell. Kész, vége az együtt tölött időnek, lejárt, kámpec. Nem mosom többet soha. Kinyírom bazmeg.

Mindez másfél óra pokoli fetrengés és 4 álgokálmin és marcofen után. Felhívtam egy ismerőst és megkértem mondjon egy fogorvost ami délután 6kor még nyitva van. Mondott. Azzal öltöztem és be a liftbe. Valósággal repültem a rendelőig. Útközben végig szidtam mint a lovat a belső hangon. Zistenedet! Kellett ez neked? Kihúzatlak basszus, kiköplek a kagylóba. Véged. Jór hisztóri. Ásztá lá visztá bébi. Megszünsz.

A rendelő persze fullban, egy asztaltársaságnyi stersszes arc. Fiatalok, idősek, férfik és nők. A "műtő" tárva nyitva, jól hallani amint az orvos feldolgoz egy beteget. Fúró, pisszegések és az a szag. A váróterem asztala zsúfolásig tele folyóiratokkal: kozmó, pléjbój, nők világa, autós magazinok, foci, bulvár, tesztek, szex és receptek. Mind mind az asztalon. Plusz a tévé a hírekkel (Krajován bunyó volt). Csak elvegye a figyelmedet arról hogy pár méterrel melletted üvöltenek és hogy ugyanezért vagy itt. Erre vársz. Paradox módon, még türelmetlenkedek is, hogy sorra kerüljek. Sokan vannak. Lüktet az egész agyam, a szemeim vérben forognak. De moderálom magam és nekiesek egy idős úr által ajánlott szexmagazinnak.Várakozás.

Efféle izgalomban eltelik egy egész óra. Az agyam mászik ki a koponyámból. Furózsivaj, torkot küszürülve távozó betegek. Aztán bejön egy pofa, kis színt csempészve a hangulatba. Teljesen kész van. Kopac, negyven év körüli, szakálas. Szid mindenkit. Az orvossal kezdi. Hogy mekkora paraszt, idehívja s még ne mennyien vannak elötte. Miközben 17 millát perkál a csávónak. Írtó nagy paraszt ez az orvos. Én éppen a Kozmó találd meg a párod tesztjénél tartottam. Fel se néztem. Elhallgat. Kicsivel később elkezdi szidni a várost. Ő soha a büdös életben nem akart szentgyörgyre költözni, nem szereti az itteni embereket. S most meg itt él közöttük, bennük. Nem tudja megmagyarázni magának. Ekkor hirtelen kiveszi a protézisét és lazán megigazítja. Vissza és folyatja is, közéleti panel következik: RMDSZ, szavazás, politkusok és lopás. Folyóiratot cserélek, nekiállok a pléjbójnak. A gondolati szünetben ekkor leesik, basszus ezek mind előre beprogramozott kliensek. Vagyis problémás lesz a sorrakerülés. Főleg, hogy egy ilyen állapotú, temperamentumú ember elött kell befurakodnom. Felnézek, kezdem felmérni a helyzetet.

Az orvos ekkor kijön. Zsiga, hát szia, na gyere te következel - szól az ideggócnak. Zsiga elkezd mosolyogni és elindul. Most van a pillanat, nem tétovázhatok. Felállok, lecsapom a magazint. Mondok: ööö nem lennél olyan szives nézd meg a fogamat, napok óta kínoz, legalább csak annyira, hogy tömni vagy húzni kell, kábé tudjam meddig tart ez az állapot, órák vagy napok kérdése, nem bírom. Légyszíves. A szív hangján szóltam. Az orvos rámnéz. Na gyere, Zsiga várj ötpercet hamar megy. Zsiga mosolyog és egy rövid lődörrel megveregeti biztatólag a vállam. Visszamosolygok én is és beülök a székbe. Injekció, bezsibbad fele az arcomnak, igen ebből húzás lesz. Hála a jóégnek. Még egy félóra várakozás. Szóba elegyedek a páciensekkel, elmesélik kinek mi a baja. Tömés, protézis, műfog, idegnemtudommármi, húzás, korona. Egyre jobban zsibbadok, időközönként a szájam sarkát lecsekkolom nem-e csorog a nyálam s észre se veszem. Zsigát fúrják keményen. Örvendezek, pár perc s megszabadulok az idegörlő állapottól.

Kihúzta. Azóta eltelt mindjárt 5 óra, véreztem jajongtam, vatával a képemben cigiztem, szürcsöltem és csorgattam ki a szukkot a szálam szélén. Reménykedek. Van egy bazi nagy lyuk a szájamban, nem merek hozzányúlni, messze is van. A zsibbasztó elmúlt, igaz még kicsit megcsúszik a vigyorom. Fogam már nincs, de mégis érzem. Ittvan. Már nem a fog, úgy látszik az idegpályák szórakoznak tovább. Ha reggelre nem szűnik meg, úgy fogok visszamenni mint Zsiga.

 

Egy hetet töltöttünk Európa és Ázsia lüktető találkozási pontján. Nem kell bemutatni. Millió szín, forma, íz, szag és igen, kultúra. Van új a nap alatt.

Az Aya Sofia tövében laktunk. Tetőn, szabad ég alatt aludtunk, reggelenként a Boszporuszt bámultuk, Ázsiában néha esett az eső. Robbantottak is, de mi lemaradtunk.

Egy bazárban, vettem egy csomag dohányt, egy öregtől. Kotort az áruk között. Nem volt más cigarettadohány, csak ez az egyszerű zacskóba csomagolt, zárjegy nélküli sárga, apróra vágott valami. A vége bedrótozva. Kelet-Törökországból. Alkudtunk, megvettem. Aztán mint a mesékben, bárhol elővettem, bajszos arcok jelentek meg körülöttünk azzal a kéréssel, engedjem meg, hadd sodorjanak egy szálat. Bemutatkoztak, olyan is volt aki egy szót sem tudott angolul. Ültünk, mosolyogtunk amig elkészült a cigarettával, teával kinált, elszívta merengve, majd megköszönte és ment is tovább. Kiderült, ez valami ritkaság. Kurd dohány. A dohánynak is van identitása.

Musztafa barátunk egy csillagos éjszaka, a Boszporusz partján énekelt nekünk. Ezt. Isztambul, ó Isztambul.

Ezt a posztot valójában csak jelzésként rakom be. Tehát akkor íme, ez a poszt: a zeneposzt. Ezentúl ha találok valami jó zenét a youtube-on, bárhol - berakom linkjét kommentként ide, ebbe bele.

"Mój píár menedzser Kárl Márksz"

 Erre az orosz ínyencségre a Standard blogon találtam rá: Ljapisz Trubeckoj - A Tőke. Nekem bejött. Mirko ugyanott le is fordította, klikk a szövegért. He-he, orosz antiglobalisták. Pájájáng.

 

Ez megér egy bejegyzést. Asztaaa és húha. Kezdek végérvényesen meggyőződni arról, hogy székelyföldön rotyog a talaj a lábunk alatt. Benne van a levegőben és íme az újságban is, különféle módozatban.  Ez a cikk után már semmi sem lesz a régi. De hogy mi, hát annak csak a magasságos Úristen a megmondhatója, aki állítólagosan mindent predesztinált valamire. Persze, hogy mire, az attól függ kitől kérded.  Na, a lényeg, hogy ha hiszitek-ha nem, de a Háromszék háromszéki napilapban a család rovatban a szekszről írnak. S nem is akármit s akárhogyan. Nem vagyok filológus, nem fogom itt végigelemezni. De:

A cikk a környezetében önmagáért beszél: miután elolvassuk, hogy magyarul miséztek Pusztinán, munkakonfliktusban van a Sanitas szakszervezet és hogy valóságos kulturális fővárost csinálnának valakik valamiért a városból (NewYork-London-Sepsiszentgyörgy-New Delhi tengelyen), jön a tejfel, vagy a hab a tortán: "Szex és önismeret". A család rovatban, hol is máshol (egyelőre még nem a "Mi, hol mikor?" rovatban ;).

A cikk bevezeti a székely olvasót a modernizált szekszualitás világába. Fogalmakat magyaráz (pl. megtudhatjuk hogy a voyeuristát a köznép egyszerűen csak kukkólónak nevezi). Tehát van itt voyeurizmus, pótcselekvés és nyilvános szexparti egyaránt. Sőt, a pornóról is szó esik. Váó. Íme kedvenc idézeteim:

1. Az intim terület határait koronként, társadalmanként máshol húzzák meg. - bingó.
2. A nyilvános szexpartik új keletűek a polgárság történetében. - enyhén idejét múlt, marxista szemlélet..
3. Korunkban — egyfelől még hagyományosan — a nyilvánosság messzemenő kizárását igénylik, másfelől, főképp üzleti céloktól vezérelve, sokan a mind szélesebb nyilvánosságot engedik meg maguknak, nemcsak szavakban, hanem szexuális cselekményeikben is. - íme a hagyomány és a modernizáció konfliktusa, extra kapitalizmussal!
4. Manapság az erotikus, szexuális tartalmú közbeszéddel, a napisajtóban is fellelhető képekkel, sőt, pornográfiával túltelítettség korában élünk, ami előidézhet pszichoszomatikus — közöttük a példaként felsorolt — szexuális problémákat is. - na tessék...

A Háromszék hagyományosan is egy népi mozgalom szülöttjének tartja magát. A diskurzuson túl, van is ebben valami. Ne értsenek félre, nekem ezzel semmi bajom. És persze, fontos a szekszről is beszélni. Csak ezen a népnevelői szándékon tudok jókat derülni. És hogy a gruppi is benne van. Gondoljatok bele, ezt Gelencén és Lécfalván is olvassák! Olé, székelyek!

Demokratikus izé, választási kampány van. Zajlik nálunkfele először a 24 órás kampánymaraton. Jó ötlet: a jelölt, Árpi csapatával egy kerek napon át tekeri körbe-karikába a székely szitiben, Sepsiszentgyörgyön. Szünet és alvás nélkül. Percről-percre töltjük onlájn. Nem aludtam én sem egy kerek napja. Most szusszanok. A piactól kezdve, állomáson át, babakocsival a törött járdák ellenében, sürgősség extra, bóvling, a román karhatalmi erőktől az utcasprő autókig mindenki belekerült. Fotók-videók. Tesszük ami tennivaló, itt megnézhetitek és egésszen déli 12-ig követhetitek. Azután egy picit alszunk. Alább csipetnyi politikai- és városantropológia bokréta. Választói magatartás. Gyönyörű. Élvezzétek: egy pillanatra Cseuseszkút is megidézik (hallássérülteknek felirattal).

Még csak nem is sejtem, hogy hol kezdhetném. Igen, kicsit vicces hogy mi minden foglalkoztatja az embert. Alapjában véve a harmónia. Gondolhatnánk. A napfényben megmártózott tudat egyesegyedül és nicsak élesen lát. Micsoda képzavar. Pedig ha kinézel az ablakon semmit de semmit sem látsz. Sömmit.

Csakhát bizonyos dolgokról nem lehet hallgatni. Vagyis lehetni lehet, csak nem szokás. Mert talán érdemes szóba faragni. Tehát kibeszélnéd, megbeszélnéd. Ilyenkor fontosnak tűnik.

Pl. vaneza hülye érzés, hogy pár nap alatt mintha évek teltek volna el. Nem elmúltak, hanem elteltek. Sok-sok-sokminden átmasirozott benned és még nincs vége. Pillanatra belenézel a tág időbe és válogatni kezdesz. Ez és ez történt, igaz az is történt egy kicsit, de nem annyira és nem is igényel figyelmet. Megmagyarázod a többi eseményponttal, kiértelmezed valami másnak a viszonylatában. Van ami mellékszál marad. Sőt, még az sem.

Részleteiben kerüljük a dolgokat, ahogy azt illik. Válogatunk. Aztán össze kell rakni. Felfűzni a tudatra, összefüggésekbe helyezni. Végiggondolod, szaladgál a kétely egyik tárgytól a másikig. Az elmondás az már egy történet, elmeséled. Valamivé formálod, alfát és omegát raksz bele. Az sem mindegy, kinek mondod. Hol? Mikor? Kire, mi tartozik: helló, én ezt látom. Közben tudom, hogy láthatom másként is, tudom s valószeg fogom is. Azt látok, amit akarok. Pl. ha behunyom a szemem minden eltűnik. De ha kimondod, az már ott van, puff. Na de tegyük fel, nem akar senki semmit értelmezni. Mi lenne belőle? Hát semmi. Vagy legalábbis senkit sem érdekelne. Hm.

Nem mindegy ki mondja, miért és mivel.  Értelmezés: megformálod, cimkézés, dobozolás. Tény lesz belőle. Cselekmény: eseményfonallal, szereplőkkel, csattanóval, tanulsággal. Ez azért mert az aképp. Elkezded építeni darabonként, ez az alapja, ez idejár, azt kicsit közelebb, szorosabban. Kényes feladat, mert magadnak csinálod és talán örökre. Úgymarad, akkorának, megmered és nem tudsz majd mit kezdeni vele. Cserébe maradsz egy rakás hülye történettel és idióta módon a magadénak sejted. Reflekszió és alakulsz tovább.

Én, te, ő. Néha hagyni kellene, ott lebegjen ne. Nem akarni a magyarázatot. Nem megérteni. Ne legyen logikus, affektív, magától érthetődő, természetes, persze és plauzibilis. Koherens. Ne váljon semmivé, maradjon ugyanaz: önazonos. Aida, mondaná Dzseszpi. Egyszer ez, máskor amaz. Szabad marad. Nem ugyanaz, még a történés sem. Azt sem tudni biztosan, hogy ki, hol, mit, mikor. És hogy részese vagy-e. Vagy voltál.

Miről beszélek baszki?

A rövidség néha erény. Kéne legyen. Vagy az, csak nem él mindenki számára evidenciaként. Összefoglalni.. Mindent össze lehetne foglalni, röviden, frappans foglalatba. A lényeg csokra vagy mondjuk a csomója. Miből lenne? De közben mondhatni a részletekben rejtőzik az ördög, ugye. Vagyis assetoom mit akarok leírni. Neked meg fogalmad sincs mit olvasol. És én is elolvastam.

1. Ma délután láttam egy dzsipp-autót, Gidófalván. Hátul, a raktéren egy pálmafával. Kicsi, fióka pálmácska volt. Autókáztunk, esett az eső.

2. Láttunk egy fát, amit megvágott a villám. Beletekeredett az eseménybe, szenes volt a gyökeréig. Részletkérdés, de a lehasadt rész él tovább.

3.



Sztgy napok. Ma este Zagar.



Gondolkodtunk el valaha azon, hogy mi lehet a magyarverés mozgatórugója szerte a Kárpát-medencében? Gazdaságosság, rutincselekedet, netán hagyománytisztelet, élvezethajsza, esetleg spontenaitás áll mögötte? Márcsak azért, mert egyre többet hallani a volt monarchia területéről a "magyarverés" társadalmi intézményéről. Minap Kolozsváron. Ejha, épp mi maradnánk ki?

A tények száraz nyelvén a recept pofonegyszerű: végy egy-vagy több kulturális értelemben vett magyart, egy-de lehetőleg több etnikai értelemben vett nem-magyart (a számok nyelvén fontos az arány is), alaposan keverd össze, majd verd jó keményre, szép habosra, lehetőleg úgy, hogy az eljárás végére a nyers állagban - igaz ízlés szerint -, de azért mégiscsak maradjanak apróbb, magyarszerű elemek.

Eddig az empíria. Ezen túl azt hiszem csak találgatni lehet, mármint a motivációkat illetően. Jó, végülis az is lehet, hogy a liberális demokrácia szellemében, rossz helyen és rossz időben, színtelen-szagtalan állampolgárok verik randomszerűen hülyére egymást. De az is, hogy harcosok klubbja mintájára, egy kissé komplexebb, ám emberarcú folyamattal van dolgunk. Elképzelhető. És az sem zárható ki, hogy divatjelenséggel van dolgunk és hamarosan megkopik, mint a veszkócsizma. De benne van a tarisznyában az is, hogy beidegződik, szokássá válik, és újjászületik a kipusztulófélben levő farsangozás. Híranyagban pl így festene: "Idén, immár tizedik alkalommal megrendezett magyarverésen több százan vettek részt, magyarok és nem-magyarok egyaránt. A nap kiemelt eseménye a gyerekrajzverseny, ahol a hagyománytisztelet szellemében, az apróságok naív kretivitássukkal járulnak hozzá e népszokás aktuálisának és örök jelentőségének megőrzésében."

Érdekes, hogy az esetet a helyi rmdsz elnök a hely politikai kulturájával magyarázza: „Jellemző, hogy négyévenként a választásokat megelőzően gyakoriak Kolozsváron az ilyen aljas, sunyi, aszfalt-huligán megnyilvánulások”. Lehetséges, sőt, a demokratikus verseny egyik lebozgorozva felpofozott áldozata ki is jelenti, ugye: „Látszott, hogy nem először csinálnak ilyet”. Tehát, komoly rutinnal rendelkező pártaktivistákról lehet szó. Gondolom a versengő pártok szavazatmaximalizálási eljárásása fokozza. Vagy spontán politikai önkifejezés. De-és, ha nem választások elött történnek? Hm. Jaa, akkor valszeg közpolitikai frusztrációikat, illetve a napi politikai eseményeket verik ki a mogyorókon. Of korsz.

Kiegészítésképp: valószínűbb, hogy egy rakás intoleráns köcsög él errefele. Hogy segítsünk a kialakult helyzet normalizásában, kulcskérdéssé kell váljon az oktatás. És végre egy jóhír: akkor pedig javasolni kell a tananyagba és a térség minden iskolájába a magyart és egy magyart, mint szemléltetőeszközt. Jó vastag summáért. Egyelőre talán ez lehetne a kárpátmederi magyarok rövidtávú prosperitásának garanciája.  Fenntartható fejlődés és együttélés.



Csak egy megállapítás: a közlés igen fontos formája a levél. Talán csak ezért, talán nem, de a politikai kultúránkba észrevétlenül belopta magát ez a kifejezésmód. Kérdés, hogy csoda-e, vagy nem. Tőkés klérus levelet ír, Markó a szövetség viszontválaszt: a megegyezés nemzetpolitikai szempont, sőt prioritás. Na, ez is kiderült. Ja és Szássen Jenő is kapott levelet. Mindenkinek kellene küldeni. Végülis a szív mélyén, mindannyian nemzetérdekekeltek vagyunk. Mint Rózsa Sándor, lengő gatyában.

És hoppá-hoppá: prioritás a varázslatos PÁR-BE-SZÉD! Ő már maga a kulcs (rövid kitérő a ritmus kedvéért: "kicsi lány, kicsi kúcs, mikor b.-nak ne sikóccs, me´ ha anyád meghajja, a p.-dat bévarja"). Tehát, lédízz-endzsentlemensz: zö PÁRBESZÉD. Lesz. És mint az örök ífjuság forrásában, megmártózni benne. Belepancsolni, beléferedni. Liccs-loccs. Párbeszéd! Te, te, te karcsú derekú szűz lány, letépett cicifikszben a barikádokon.

Ismert tradicionális beszédformák: megbeszélni, elbeszélni, lebeszélni, rábeszélni, bebeszélni, kibeszélni. Belehallgatni, odafülelni. Mire? Hegyi beszédre vagy párbeszédre?

Notehát, a roppant felelősség párbeszédet sűrgettet mindannyiunkkal. Viszontlevelezzünk, párbeszéljünk. Levelezőlistákon. Levelezésképp. Nyaljunk bélyeget.  Kerek alma, fa lapi, szeret engem valaki. Béhullot az ölembe, szeretőmnek levele.

Sepsizentgyörgyön Csinta Samut jelöli az MPP és írja a közéleti napilap, a Krónika:

"A Magyar Polgári Párt a Krónika felelõs szerkesztõjét indítja polgármesterjelöltként a júniusi helyhatósági választáson."

Akkor most mi derült ki? Szerintem így jobban hangzana:

"A Krónika felelős szerkesztőjét indítja polgármesterjelöltként a júniusi helyhatósági választásokon."

Az olvasói találkozókon jött az ötlet? Mert ettől kurva jó lesz ezentúl minden. Egy ilyen szerkesztői szemléletű jelölttel a közhiedelmeket legalább forradalamasítják. Tartalmilag. Így van ez, az erdélyi magyar társadalomban a sajtó döbbenetesen a negyedik hatalom. Csak nem funkciójában.

Ami azt jelenti, hogy lassan kezdhetjük a város muskátlival történő feldiszítését a közelgő orbánviktor látogatásokra. Akkor egy kis pohárköszöntő: gratulálok, Isten hozta Önt is a politika úszkáló jégyhegyeire.

Update: eszembe jutott egy régi vicc, amikoris a székely bácsi tudtán kívül megissza az üvegszemét és elmegy az orvoshoz, vizsgálja meg, mivel az beszorult és altáji fájdalmakra panaszkodik. Nos, a poén az, hogy az orvos megnézi a páciens fenekét, megtekinti az üvegszemet és meglepetten felkiált: Megáll az ész, megáll a tudomány! Magának a fenekéből valaki kukucskál! Na, most ezt átírva, vajon ki kukucskál? Orbán Viktor? :)) Remélem nem sértődik meg senki, vicc volt. S ha nem vicc, akkor mi?

A minap megnéztem egy érdekes brazil múvit: Terra em transe (1967), Glauber Rocha rendezésében. Igaz, kérdésfeltevésében láttam jobbat is a témában (Rettegett Iván - Eisenstein), és persze más kor más történet, de nahát, egy csomó kérdést vetett fel a monitoromra. A legfontosabbat: mi a fűzfánfütyülő nyavaja ez a politika?! Van egy jó kis jelenet benne: a nép embere és a nép, az istenadta nép. S mi lesz belőle: karnevál. Baj ez?

Eseményekben talán el tudom mondani, definiciókban is, kulcsszavakban, alapösszefüggésekben, - de valahogy mégsem teljes a kép. Ez a film is ezt erősítette meg bennem. Marad egy kis hiányérzet az emberben és épphogy az ember természete felől. Kitűzött célok és az ideák pongyolája között a döntés és ekkor ugyebár a lélek változása, a tranzició. Huh.. Ha jól értem a politika átmenet. És ez az átmenet nem hagyja érintetlenül az embert sem, akár csuklóig van benne, akár csak a szélén ásítozik. Közben olvasom a metazinon, hogy a csimpánzok agresszivitását vizsgálva a háború és béke dichotómiáját akár tudományosan is megmagyarázhatjuk. Fasza.

Nekem csak sejtéseim vannak a politikai elveimet illetően. Nem akarom tudni, vagy nem akarom kimondani, mert nem hiszek a skatulyákban (semmi bajom a gyufával). Ami a legzavaróbb, hogy van igazságérzetem. És bár mindent meg tudok magyarázni, akkor is idegesít. Azt hiszem számomra az a legfontosabb, hogy vigyorogni tudjak. És közben bajszot növelek. He-he.

Ez itt a reklám helye. Nos, vaneza 100 féle Erdély fotópályázat és egy tehetséges jóbarátunknak volt képe hozzá, hogy résztvegyen rajta. Sánta Csaba a tavaly nyáron a végigkattogtatta az összes létező cigánytelepet errefele, Hetén még csattogós ostorfogadásban is volt része (túlélte). Nemcsak haveri alapon, hanem a fotók minőségéből kifolyólag is, felkiálltójellel megkérek minden kedves idelátogatót, hogy vegye a fáradtságot és értékes klikkjével szavazzon reája: ide. Tessék kikeresni Sánta Csabika fotóit. A sorozata egy, a sepsiszentgyörgyi várostáblánál mélázó kalapos gádzsóval kezdődik. Szerintem ügyes és szép fotók, nyert is már máshol mást a csalfa szemeivel. És köszönjük meg szépen, hogy erőst jóhírét viszi Sepsinek. Hálás téma, fasszi :P

Hát tessék csak csapkodni a térdeket a röhögéstől. A helyzet a következő: gyünnek hazafelé a románok Magyarországról (erdélyi magyarok vagy mi). Erre a magyar sajtó politikai éllel beparázik, hogy jézusmária!, mi folyik ebben az országban ha már ezek is elmennek. Így történhetett, hogy a Magyar Hírlap keresett magának egy monológizáló, sztereotip erdélyit: "Ferenc sok éve él nálunk. Dolgos ember, megbecsült ezermester" és nem szeret támaszkodni szerszámja nyelére sem. A sajtószerv szerint Ferenc épp "most búcsúzik" (otthon majd Csíksomlyón). És naná, a fődi beléjenyilatkozik a nyilvánosságba, hányja kifele a kisebbségi érzés hígította, de magyaros ízekkel dúsult epét.

"Szóval mi megyünk, szervusztok! Otthon is keresünk már annyit, mint itt, és ott legalább senki se néz bennünket románnak. (...) Szervusztok, magyarok, megyünk haza! "
Szóval Feri..
Hááá gyere bazzeeeeg!

Nem akarom lelőni a poént, érdemes elolvasni, hogyan gondolkoznak ezek az emberek. Miképp építik fel kis világukat: Ferenc a fejében azzal hogy hazaköltözik Romániába bosszút áll december ötön és az anyakönyvikonaton egyaránt. Ha magyarként románnak lenni nehéz volt, kiváncsi vagyok fog-e menni románként magyarnak lenni, újra.. Megér az egész "riport" egy egézséges klikket.

Update: :))

Vagyis. Kérdőmondatok: készül-e autonómia mifelénk? Hol? És mire lenne jó? Mármint Váradon, Kolozsvárott, Székelyföldön, Erdélyben, netán Romániában. Ahogy tetszik. És miféle? Tetejébe nefelejcs: ki lenne képes rá, miért és mi a minta? Hol a szamárvezető? Van politikai képviseletünk, sőt egyre bővül. Gyarapodunk: RMDSZ vs. MPP. De cél az autonómia azokban a körökben? Egymás ellen eszköz, illetve az lesz?

Nem mellékes: fokozódik a nemzetközi helyzet? Direktiválná a kollektív jogokat, esetleg szubvencionálná azt Brüsszel? S az orosz maci: pl érdekelt a Gazprom egy székelyföldi gáztározó megépítésében? Segítene Irán? Hozzunk kínaiakat? Amerika akar rakétabázist a Hargitán? És Bukarest? Paráz(z)unk? Milyen érveink vannak? Érdekel valakit aki számít? Adsza-nesze!

Koszovó az micsoda? Tud valaki egy fasza kis közhelyt amivel megmagyarázná? Ki a megmondója?

Azt mondjuk, döntsön ön is, esetleg válasszon: kinek a boszorkánykonyhájában rotyog az önrendelkezés? RMDSZ vagy MPP? Esetleg csak kocsmában, hegedűszó és pár deci pálinka közben érdemes szóbahozni, az örök érvényű elvek mentén. Akár. Vagy legalább?

Ki a tutti autonómiailag? Pártpolitikai csetepaté és politikai közösség: kulturális gruppi mentén. Kik és miért és kiért? Számít ez? Erdélyimagyar tavasz vagy kikerics?  Irisórai szarvasbőgés-effekt? Fokozzam?

Ezt legalább beszéljük ki. Elég csak addig a pontig, amig ismételni kezdjük magunkat (nagyban is: history repeats itself). Interakciógenerátor a politika.ro műhelyben. Igen, ott lehet hozzaszólni: itt.

Jelszó: mondja, ön is szeretne önrendelkezni?

Találtam néhány régi képet. Ennyire kölykek voltunk? És írja a hátán:

1989 december 16-25
Matematika tábor
Komandón

A képen régi osztálytársak (balról-jobbra): Jordáki Csongi (telefonügynök), jómagam (most izé), Jakab Benke Nándor (nándika a filmesztéta), Deák húú nemtom a keresztnevét (sporttanár, edző lett), akiknek le van vágva a fejük + a csaj elöl akire szintén a névtelenség fátyla borul.
Matekoztunk reggeltől estig, kint meg ölték Cseuseszkút és egymást. Ennek hatására Szász Petit (az alábbi képen a pungacskával jobboldalt és mindig vérzett az orra) kikiáltottuk diktátornak és a szabadidőprogram alatt végigkergettük a táboron. Aztán jöttek a kétségbeesett szülők és hazavittek, bár annál nagyobb biztonságban mint a hegyek közt nem is lehettünk volna.

Ezen a képen első osztályosak voltunk: Székely Mikó Kollégium 1986-87? Boogie fíling, én huzentrágerrel Keki mellett, alul Buzsi az ufó, Méder Lóri akkor is könyvvel (most régész a Székely Nemzeti Múzeumnál) s a csajok (azóta szebbek lettek).

Csak kapkodjuk a fejüket annyian, annyiszínben és annyimindent mondanak. Mozgolódik aki még bír, a faluvégi sánta kutyától a jegenyefán fütyülő rigóig mindannyian még több politikát és még több nemzeti vállalást akarunk.
Ebben a látszólagos zűrzavarban rendületlenül érkeznek a politikai szpemlevelek. Ez azt mondta, a másik ezt szeretné, végülis persze mindannyian ugyanazt és ezt akartuk. Ennek a politikusi világérzésnek szemlére bocsájtatik egy reprezentatív darabja. Tessék csak figyelni a kiemelt politikamagyar hívószavakra. Szebb sincs a nap alatt:

A Magyar Polgári Mozgalom felhívása

 

Az RMDSZ keretén belül működő Magyar Polgári Mozgalom lehetőséget kíván adni tagjainak nemzetpolitikai vállalások megvalósítására.       

Az új, önálló és független polgári mozgalom igyekszik igényes, jóhiszemű, közéleti befolyást elérni a polgárság körében, a szervezet által képviselt értékek mind szélesebb körben való elfogadtatása érdekében, ezért a társadalmilag aktív, radikális, reformer csoportokat és egyéneket tömöríti.

A Magyar Polgári Mozgalom a polgári értékeket terjeszti, az erdélyi magyarok identitásának megőrzésén dolgozik, célja az igazságos közteherviselés, a polgárok családjainak kis adókkal való terhelése, erős helyi önkormányzat létrehozása, a hazai regionalizmus fejlesztése, lehetővé téve a gazdasági versenyben lemaradt csoportok támogatását és felzárkóztatását a társadalmi együttérzés elve alapján.    

Az előválasztásokon magyar polgári politikai irányzatot, jelöltséget és megméretkezést vállaló személyek jelentkezését várjuk 2008 március 1.-ig xxxxxxxxxxxxx a szervezet ügyvivőjénél. Elérhetőség: tel: xxxxxxxxxxxx, email: xxxxxxxxxxxxx.   

Koffein túladagolást gyanítok a szerzőnél, nekem a kávéházi forradalmár képe jelenik meg, ahogy reszketve cigarettahamut szór firkájára: legyen lehetőség nemzetpolitikai vállalás megvalósítása! Újszerűen, önállóan, függetlenül fejleszteni, létrehozni, támogatni, felzárkóztatni. Bemozdulni, mozgolódni: csoportok és egyének kéz a kézben lendületben a társadalmi együttérzésért. Vagy annak alapján. Micsoda ééérzés...



Én sejtettem, hogy előbb vagy utóbb, de valaki, valahol félreérti a zöld város koncepcióját és túlzásokba esik. Hát íme: Székelykeresztúr városkája parkosításra pályázott és nyert (!!). A cél a jelenlegi zöldövezetek kiterjesztése a város területén. Távolról nézve ez rendben is lenne, de ismerve az ottani állapotokat, a további parkosítás már magára a település létére is veszélyt jelenthet (még a végén fölszámolják magukat). Ugyanis azon kevés, szerencsés városkák közé tartozik ahol az urbanizáció, az épített környezet okozta kellemetlenségek minimálisak. És nemcsak egyszerűen azért, mert nincs. Szerkezetében is teres, tágas, kertek és házak, közel a rét s az erdő, plusz akkora a forgalom, hogy hétvégénként nyulat lehetne lőni a főtéren. De ha már adják a pénzt és el szabad költeni, miért is ne? Pedig elötte urbanizálni kellene egy picit (pl. lehetne aszfaltozni). Na de Székelykeresztúr városiasodik.



Tehetetlenül szemléljük, az államférfiak magányosan küzdik meg mindennapi csatáinkat. És hogyan lehetne korrigálni a politikai elit hatékonyságát? Nem kell külön ecsetelni mekkora nyomás nehezedik rájuk, mind belülről, mind kivülről. A jó és a rossz döntés mélysége fölött, meg vagyok győződve, hogy sokat számít az otthonról hozott jól jönne egy figyelmesség, kis törődés a nép irányából. Jelige: ne azt kérdezd mit tehet érted a politikus, hanem mit tehetsz te érte? Lehetséges, hogy nevelni kellene őket, tehát mi lenne: ha örökbe fogadna mindenki egy politikust?

Az atyai fegyelem és tekintély jótékony hatása közismert tény. Hogyan nevelnénk, mondjuk Sztálint? Vagy Adolfkát? És Mao-t? Letekernénk-e a tarkó tájékán egy csattanós nyaklevest, vagy a lelkére beszélnénk miután felfedeztük a vasárnapi családi program után az első tömegsírt a kert végében? Eltiltanánk játszótársaitól? Esetleg hagynánk Nérót játszani a gyufával? Szivarazhatna Churchill?

De akár napjaink nagyjai. Milyen tévéműsort engednénk nézni? Hánykor lenne lefekvés? Milyen étrend? Mit olvassanak? Piszkálhatja az orrát? Milyen zenét? Mozi, színház, opera? Mibe öltöztetnénk? Hogyan magyaráznánk el nekik az élet nagy kérdéseit? Templombajárás? Milyen játékokat vennénk nekik? Sárga lapát versus dzsiájdzsó. Nintendó vagy favonat?

Miként kezelnénk izgágaságukat? Ha durcásak? Történne rendre utasítás? Miként? Legyen az Gyurcsány Ferenc, George Bush, Orbán Viktor, Robert Fico, Markó Béla, Borisz Tadics, Tőkés László. Hogyan faragnánk embert belőlük? Neveljünk politikusokat! Én pl. nyáron lelkiségi táborokba zárnám össze őket, szabadtevékenység pedig barkácsolás és lego.

A belpolitikai helyzet fokozódik, de ez csak a kezdet. Székelyföldön berobbant a történelmi fejlődés, létrejött az erdélyimagyar polgári párt, bejegyezték az MPP-t. Erre várt a székely paraszttársadalom, hogy végre szivarszagú, polgári szalonokban polarizáljon a luxuspityóka innovatív termeléséről. A lehetőség adva, a felnőtté vált székely burzsoázia egységbe kovácsolódik és teljes ellenőrzéssel bír a termelési eszközöknek: krumplitermelő közbirtokosságok. Sikeres tulajdonmodell, egy rendkívüli Tusnádfürdői tanácskozáson a testület szemet vet a világpiacra. Versenyképes termék, gyors tőkefelhalmozás és expanzív székely civilizáció. Pár év és New York tőzsdéjét róvásírással jegyzik, az olaj nemzetközi árfolyamát Agyagfalván diktálja a nemzetgyűlés. Divatba jön a bajusz és a világ kozmopolitái székelyharisnyában pózolnak, a svédasztalon megjelenik a kürtöskalács is. Szász Jenőt lovaggá üti az angol királynő. A sikeres székely gazasági modell hatására Kínában újraindul a kulturális forradalom és végérvényesen elmagyarosodik. Magyarországot felvásárolják és hivatalosan is szórakoztató komplexummá avanzsálják. Száz év távlatából a történészek feldolgozzák a múltat, Markó Bélát hosszas vitában végülis rehabilitálják és saját emlékszobát kap a kézdivásárhelyi babamúzeum földszintjén.

Az MPP egy jogos igényre született ideológiai válasz. Az RMDSZ egysége pedig, hamis tudatként, lebomlik a nemzet karcsúsodó testéről, mint hús a csontról. De szelleme újrahasznosul, visszakerül az örök körforgásba: a forrongó fiatalság, az új generáció szekereket gyújtogat majd a székely falvakban, az egység zászlaja alatt.

Minden jel arra utal, hogy érdekképviseletünk szerkezetében megújul, vagy legalábbis újraprogramozzák. A fogyasztóbarát szerkezet kialakításáért folyó belső munkálatok láthatóak már szabad szemmel is, igaz, egyelőre csupán az RMDSZ web 01-es változatán (rmdsz.ro). Az RMDSZ belső felépítése után böngészőt a "Magunkról" menüpont "RMDSZ struktúra" alcímében ugyanis a következő üzenettel köszöntik: Felújítás folyamatban.


Beindult a reform?

Talán a mindennapi politikus gondolati szerkezetének svédkulcsába botolhattak bele azok, akik a a napokban a transindexen bóklásztak, itt. Kovács Péter fiatal politikus és blogdrusza egy rendhagyó, tartalmilag szoros publicisztikában az ífjuság zászlaja alatt végigmasírozik a demokratikus, viszont kevesebb szakszerűséget előidéző előválasztási procedúrán. A szóban forgó intézményt alaposan megmotozván, rámutat az általa okozott zűrzavaros következményekre: mesterség szerinti lebontásban a jogászok és közgazdászok közé, hierarchiát nem tűrő lumpen-elemek (orvosok, lelkészek, neaggyisten színészek) szivárognak be a párt szemléletileg laza sejtfalán. Ebben a logikai síkban akár egyet is érthetünk. Ráadásként költőkről nem is esik szó. Az olvasók ugyanis tisztában vannak, ezeket hagyományosan a kongresszus választja meg. Az RMDSZ reform küszöbén, a szöveg valóságos lázadás a laikus szakmabeliek ellen:

"Több alkalommal is láthattuk, hogy az előválasztásokat követően a tanácsba orvosok, lelkészek, színészek kerülnek be. Természetesen mind, mind értékes emberek, de az önkormányzati munkában nélkülözhetetlen a jogi és a közgazdasági tudás."

Ugyanmár, ennyire természetes, hogy értékesek?
(és politikusokra nincs szükség? he-he ;)

Információink szerint benyújtották első közös törvénytervezetüket az erdélyimagyar európarlamenterek. A brüsszeli plénum elé kerülő kordokumentum értékű irat egy ökumenikus, ám monoteista jellegű kápolna működtetésére tesz javaslatot az európai törvényhozó testület intézményében. A törvénycsíra szerint itt hetente szerveznének lelkületi félórákat, amikoris rendhagyó módon a parlament választott tagjai az adminisztrációs személyzettel kéz a kézben, józan eszükre hallgatva, tematikailag kötetlenül, de a végső multikulturális döntéshozó entitással (ti. Isten, Láthatatlan Kéz, Intelligencia) törekednének a nélkülözhetetlen kompromisszumokra.

A kápolna szervezeti hátterét egy majdani "Progresszív Pásztorok Frakció" létrehozásával biztosítanák, érthető módon, tagsági kritériumként a lelkészi hivatást választva. Példaértékű gesztussal, az előterjesztők a költésgcsökkentés és a szakmai buzgalom jegyében, társadalmi munkában vállalnák el a szertartások lebonyolítását, sőt: irodáikban állandó jellegű missziót, ha úgy tetszik - fogadóórát tartanának az európai szuperstruktúra tépelődő tagjainak. A tervezet kidolgozói ezzel reményeik szerint egy elsöprő erejű modernizációs mozgalmat indítanának el, aminek keleti bástyáit éppenhogy saját, Székelyföldön működtetett irodáik jelentenék.

Elképzelésük szerint hamarosan Európa minden adminisztratív és politikai sejtje rendelkezne közpolitikai kápolnával, ugyanis sugallatot kaptak: a Bizottság szubvenciókkal segítené elő az "udvari papok" intézményének meghonosítását.

Átjutottunk 2008-ba is, és ha minden úgy igaz, ahogy mi szeretnénk, ezentúl csak jobb lesz.  Szeretettel küldök tehát a pityóka és a rossz viccek erdélyi magyar újévének egy hatalmas puszit e kis köszöntő kiséretében. Az elsőzés jogán üdvözlöm a fél méternyi emberkét, az őszinteség bajnokát, ki tüdejének teljes erejével ELSŐKÉNT bőgte tele 2008-at és Székelyföldet:

Az év első újszülöttje:
   
     "December 31-ről január 1-jére virradó éjszaka 2 órakor született a kézdivásárhelyi szülészeten. Az újszülöttet Borcsa Lórándnak hívják, édesanyja a huszonkét éves kézdivásárhelyi Borcsa Ibolya Bíborka. Az újszülött 3,20 kg-mal és 52 centiméter hosszúsággal született. "


Isten éltessen Lórándka! Puszi neked a Naperszétől :)

Még egyszer: hajrá Karácsony, helló emberek:

"Rajta! Az oroszlán eljöve, gyermekeim közel vannak. Zarathustra megérett, imhol az órám: - Ez az én reggelem, az én napom hasad: föl hát, föl, te nagy Dél!"
Im-ígyen szóla Zarathustra és odáhagyá barlangját izzó erőben, miként a reggeli nap, amely sötét hegyekből tűnik elő."

Bizonyára sokunkat foglalkoztatott a kérdés, hogy hová tűnt a magyar nemzeti popbozót karakteres fészkelője, Kozsó. A rettenetes tincsével. Nos, különösebb hajdísz nélkül ugyan, de újra felszínre dobta a kegyetlen sors. Készüljetek fel, Kozsó él. És sosem találnátok ki hol: hát Sepsiszentgyörgyön, hol is máshol.. (Székelyföldön a figyelmetlenebbek kedvéért). Pár hete történt, hogy melléjenyúltam a kilincsnek mikor betévedtem a lokálrádió studiójába: Kozsó rámhellózott beléptemkor, türelmesen várakozva az interjújára. Hoppá, repedt szét az agyamban a gondolat. Hogy-hogy? Mi történhetett?

Évek óta nem hallottam semmit felőle. Persze, ez föl sem tűnt, de így belémhasított a felismerés kétsége: Kozsó szentgyörgyi, naná székely lett?! Ezt az ámokfutást!! Te is fiam, Brutusz? Na nem mintha csodálója lettem volna, de mint ember biztosan nehéz volt neki is feldolgoznia ezt az egzisztenciális meghatározót. Nem, nem mertem a szemébe nézni, de külalakra, smink nélkül pontosan úgy festett mint egy suttyó, szentgyörgyi digó. Nehéz volt eldönteni, hogy ez az igazi énje, vagy csupán egy nagyon alattomos álca?

Az évszázad pop-kálcsör összeesküvését kezdtem sejteni. Ugyanis jóideje arra lettem figyelmes, hogy egy szelíd férfiúi hang naponta többször kéri a kivánságműsorban az Ámokfutók Szomorúszamuráját. Aztán nemsokára megtudtam, Kozsó összehozott egy új albumot, amit a lelkes székely közönségen le is tesztelne. Egy albumbemutató "Karácsonyi Szuperkoncert" keretei közt, a Jézuska szülinapi zsúrjára, Kézdivásárhelyen, az ottani helyi kulturális élet kiemelt helyszínén, a sportcsarnokban. Ha nagyon akarjátok, itt még jegyet is nyerhettek. Félő, hogy december 22-én, közönségileg a halálra táncoltatott lány képe elevenül fel. Nem szándékozom különösebb tanúlságot levonni, de bármilyen felesleges erőfeszítés és élmény nélkül: meneküljön aki bír!

Hajrá karácsony!

Örvendetes pillanatok ezek nekünk, választóknak. A NAGY politikai kaszinójátékunk lezárult és nyertes, illetve nyertesek is vannak.

A legkiválóbb nyertese a "Na Fogadjunk" társadalmi játéknak kedves blogtársunk Nelli! Háromszoros hipp-hipp-hurá!!! Látod, a nép pajzsra emelt. Gratulálok!

Akkor egy kis módszertan, hogyan is rostáztam a versenyzők között. A képlet egyszerű: minden egyes tippelő esetében a beigért eredményt hozzávettem a politikai objektumok szavazáson elért hivtalos és végleges teljesítményéhez. Ez utóbbi pedig a következő: RMDSZ 5.5%, Tőkés László 3,4%. Tehát kiszámítottam, hány százalékpontot hibázott a játékos, mindkét félre nézve. A két különbséget minden játékos esetében a végén összeadtam, így jelent meg a hivatalos eredményektől eltérő számszerűsített-tévedés. Például: Luszi. Ő fogadott a legrosszabbul, ugyanis RMDSZ-re 5.2-t tett, míg Tőkés Lászlóra -se többet se kevesebbet- mint 43%-ot. Nos, bár a Szövetség végleges eredményeihez nagyon közel állt (a különbség csupán o.3%), Tőkés eredményeit illetően 39,6 százalékpontnyit hibázott. Ezt a két hibaértéket összeadva (o.3+39.6) megkapjuk az össz-számszerűsített-tévedést: 39.9%.

Ímigyen a politizélő pókerarcaink hibaértékei a következők:

galagonya:        2.4%
luszi:              39.9%
Szilágyi Márta:   2.1%
T:                    2.9%
tücsök:             3.6%
izevagyok:         1.6%
aranyhaj:           5.1%
melany:             2.9%
Anoraknophobia: 2.5%
nelli:                    1.4%
Malbex:             3.1%
mérgesöreg:       8.6%
Padi:                 2.o%
Kücsük:             3.9%
tajhamer:           2.o%
sorrefel:             3.5%
olin:                  2.6%
rmdsz:               3.3%
Bozot.harcos:     2.7%
Ács Feri:            2.8%
NORBERT:          2.5%
kulcsar daniel:    1.9%
nagybandi:        3.1%
nyugi:              3.9%
kuvasz:            2.9%
Tőkés László:    3.1%
Markó Béla:      3.7%
jocó:               4.4%
gross_:            4.o%

Ami még tanulságos a politikai kaszinó tevékenységéből, az Markó és Tőkés nevű játékosaink tévedései: bár ők az itthoni mezőny legnagyobb nyertesei, mégis tévedtek. Markó Béla játékosunk o.6 százalékponttal nagyobbat hibázott, mint Tőkés László nickje. Hogy a valóságban ez mit jelenthet, hamarosan megtudjuk. Remélem lesz jele az egymáshoz való közeledésüknek, ezért is elsősorban nekik dedikálnám a gála zenei felhozatalát: K.O. Laci és csapata.

Köszönöm a részvételt! Utólagos reklamációkat is elfogadok, mert saját magamat nem zavarja ha óvás esetén több politikailag interaktív személlyel fogyasztom az árpalevet. Lehet jelentkzeni. Nelli mégegyszer gratulálok, essünk neki :)

Azt hiszem megért az idő egy ügydöntő népszavazásra Erdélyben. Ugyanis egyre égetőbbé válik a kérdés, hogy ki a nagyobb ökör, a székelység úgy általában vagy az RMDSZ, úgy általában. Ugyanis az index.hu tudósítójának erdélyi élménybeszámolójából kiderül (itt), az RMDSZ-ben élő és alkotó egyedem-begyedek a bikkfafejű székely tipológiájával élnek a választás eredményeinek ízlelgetése közben. Mondják: nem képesek felfogni a politikát a fürtökben csüngő székelyek: mert nemhogy többségben vannak, még- és a tetejébe frusztrált románok veszik körbe őket. Így, az erdőt sem bírják látni a fáktól (biztosan mert már valaki kitermelte). Naná, hogy ekkora szociológiai jellemzők mellet sehogyan sem képesek megérteni a politikát. Nem is csoda, ha politikai analfabéta, balfasz az egész társaság.

És valóban, miért nem látják a székelyek az erdőt? Mármint az RMDSZ sugár jegenyefákkal díszített etnopolitikai parkocskáját. Ahogy kicammog belőle az új barlangocskát kereső Érdekképviselő Brumi. Azért, mert kollektíve hülye Székelyföldön mindenki, szemben a racionális szorványban élő szavazókkal. Hát zseniális ez a szellemkombájnos antroplógia, ez a politikai meghatározó amit a párt a választókra aggat: van a buta szavazó, aki csoportosan Székelyföldön garázdálkodik és van a magányos, de politikailag inteligens szórványbeli. Kivel kiván az RMDSZ azonosulni? És mi van ezeknek az embereknek a fejében?! Mindenesetre, ilyen értelmesen rég nem fogalmazták meg az erdélyi magyar társadalom törésvonalait..

És az eredményeket nézve az a gyanú, hogy az valakik valóban nem értenek valamit. Bár dicséretes hogy igyekeznek és hajlamosak a megértésre, de valahogy másképp kellene megközelíteni a dolgokat. Ki nem ért kit? A választó az ökör ha netalán másképp gondolja? Lehetséges, de már demokrácia van, ha tetszik ha nem a felelősség oszlik. Mi a teendő akkor, ha nem érti, nem képes felfogni a székely a politikát? Mondjuk nemzetérdeki gyorstalpalót lehetne szervezni: szerte Székelyföldön Politikailag Önképző Körök üthetnék fel a fejüket: a rózsafűzér helyett pozitivista társadalomképleteket morzsolgatnának az asszonyok, bicskázás helyett pedig nemzetérvényesítő kiáltvány történne a bálon. Minden falu kidolgozhatná a saját autonómiatervezetét és parázsló vitákban jutnának el a helyes döntéshez.

Mert felfoghatatlan, hogy nem képesek érteni ezek a politikát.
Biztos félreértik.

Most komolyan, ki a fene gondolta volna? Sok mindent el- és reámondanak a négy évet 15 millió kárpátmagyar miniszterelnökeként leregnáló Orbán Viktorra, de ezen képessége mindezidáig rejtve maradt a politizáció fogyasztói elött.

És akkor idézem a nagy mágust:

"Jut hely a nap alatt az RMDSZ-nek is, meg a független jelöltnek vagy jelölteknek is."

Ezt mondta valamikor, a romániai európarlamenti valasztások elött itt. Erre vasárnap este-hétfő hajnalban a voksolás után az a hír röppen fel, hogy az RMDSZ és Tőkés független jelölt is befutott... Ráadásként még Csibi Magor is bejutott a liberális fürdőköpenyben...

Na?? Kemény mi? Erre varjál gombot!

Tyhű, belátta az erdélyi magyarok koponyáját ez az ember. Megjósolta. Azt hittem,  csak egy szerencsés történet aminek őszintén tudok örvendeni, de Orbánviktor parafenomén elszólása megfagyasztotta bennem a vért. Mi meg nem történhet, ha természetfeletti képességekkel bír egy magyar demokrata? (Igaz, Magyarországon már működött hasonló politikalkémia műhely, de emellett a Kormányzati Jósda homok a szélben, pipepurc.)

Hogy Erdély egy tündérkert és mindenféle fantáziánus, sőt, napjainkra misztikus lények lakják be, arra már Móricz ráérzett. Van valami varázspor a levegőben, hogy itt, errefele nem pusztultak ki teljesen az erdei manók: osztódással szaporodnak. Szerintem Orbán Viktor erdélyi körútján szippanthatta be a ezt a boszorkányvegyületet és igaza lett. Ez csoda: tetten érte a valóságot. Úgy néz ki, ezt csupán a választási eredmények überelhetik. Hi-he-tet-len.

Az biztos: Orbán Viktor horoszkópot kellene írjon.

November 25-én, vasárnap a szeszes italok mérése és így közvetve annak fogyasztása is TILOS. Túl a nemzeti felelősség kérdésén, azért ez elég durva. Ki akar ebben az országban józan maradni?

Így aztán legalább egy napra megidézzük az 1920-as évek Úsáját. Születik vajon egy új Capone?

Együtt az erdélyi magyar prohibicíóért: éljen a Cosa Nostra.
Éljen a demokrácia!

EZ EGY KIÁLTVÁNY: NA FOGADJUNK! Namármost, ilyen egyszerű az egész: pár nap és döngeni fognak a pecsétek Romániaszerte az Európai Parlament bársonyszékeiért. S bár itt az apátia az eu-s politikusok iránt, én nagy rajongója vagyok a Brüsszelben virágzó helyspecifikus ángol ákcentusoknak. Írtó kiváncsi vagyok na az eredményekre: ki és mennyit? Nem is szólva a további belterjes politikai következményekről. HA MÁR ILYEN NAGY A VÁLASZTÁS TÉTJE: EMELJÜNK RAJTA!

Én amondó vagyok, rendezzünk magunknak november 25-re egy vidám vasárnapot! FELKÉREK MINDEN BLOGOLÓT, OLVASÓT, NÉZELŐDŐT, HOGY EGY HOZZÁSZÓLÁSBAN TIPPELJE MEG A VÁLASZTÁS EREDMÉNYEIT mindkét félre nézve, százalékban. Na a figyelmetlenebbek számára mégegyszer: szépen beírod a szervezet illetve jelölt evilági nevét és melléje számszerűsített tippedet az eredményére vonatkozóan. Ja, és max csak egy tizedesi pontosággal.

Természetesen díjat is bíztosítok a nyertes, netán nyertesek számára: MEGHÍVOM EGY LÁDÁNYI SÖR KÖZÖS ELFOGYASZTÁSÁRA (a technikai részleteket majd eredményhírdetés után). Ha igény van, extraként ajándékcsomagot is összeállíthatok az eredménytől függően: ha az RMDSZ söpör Markó Béla költő apolitikus célzatú "Miért lassú a csiga?" gyermekverskötetével, Tőkés brüsszeli szezsúrja esetén pedig "A csodás történetekről" teológiai summával fejelem le a nyertest.

És még egy fontos észrevétel: CSALNI IS LEHET! Befolyásolhatod az eredményeket a szavazatoddal, persze csak ha elérted a felnőtt tartalmakhoz való hozzáférés jogát: +18-at. Mert szavazni jó, ugyebár.
Ez nem vicc, a díjat állom, tessék tippelni!
A hivatalos választási eredmények ismeretével a ráhíbázó, vagy a legközelebb tippelőt/tippelők neve/nickje/álnickje után felhajtom és jöhet a zabolátlan kocsmázás.

Ez privát jellegű, élvezetre törő, korhatáros-hedonista, nemfizetett nemzetpolitikai hírdetés.

Igen, voltam a hétvégén Marosvásárhelyen. Jó volt és maradt egy kedves élményem amit meg szeretnék osztani veletek. Ez pedig Gáspárik blogtársunk rövidújjúja :P

Kisbusszal lenyomtuk a távot, moziztunk ami nagyon jól esett (sztgyön nincs mozi...). Amúgy jó volt a program, jó filmeket is lehetett látni. Állítólag a rajzfilm blokk ütős volt, sajna én lemaradtam. De az a levágott kakasfejes film enyhén szólva vicces volt: ilyen állat nincs is. És soha a büdös életben nem gondoltam, hogy valaha Shania Twain "I feel like a women"-jére fogok önfeledten bulizni. Hogyan sikerült ez? Asszem örökre az Alter-Native fesztivál, a Jazz pince és az én titkom marad...

Na de mindannyiunk örömére a gálaest és díjkiosztás nem telt meglepetés nélkül: az est igazi színfoltját maga a házigazda szolgáltatta. Íme a horvát vendégek tiszteletére öltött merész ruhakölteménye:


Nekem tetszik :P

Száz éve sincs, hogy Gyulafehérváron 1918 december 1-én az erdélyi románság egy nagygyűlés keretei közt kinyílvánította csatlakozási szándékát a Román Királysággal. Néhány napra rá, december 22-én Kolozsvárott az erdélyi magyarság hasonló forgatókönyv szerint maradt volna Magyarországon. A történet végkimenetelét ismerjük, az előbbi esemény hivatalos ünneppé avanzsált, az utóbbi pedig legfeljebb annak egy lábjegyzéke maradt, ínyenceknek. Mostanság azonban, a multikulturalizmus jegyében, néhányan úgy gondolják akár a mi ünnepünk is lehetne december 1-je.
 

És akkor Sepsiszentgyörgy, Székelyföld, 2007 novembere. Még nem december, de hogy közeleg, azt jól mutatja a helyi közélet: újra tematizálódik december első napja. Ez esetben multikulturális módon. A politizáló román értelmiség (vagy micsoda) a város ünnepévé szeretné tenni ezt a napot, Dan Voiculescu média- és politikai vállalkozó független kezdeményezésére. A romániai román kisebbségvédők prominens alakja beigérte, pénzzel támogatná az eseményt, amin a szentgyörgynapi sokadalom mintájára színpadot emelnének a városközpontba és multi-kulti módra román-magyar koncertekkel, forralt borral stimulálnák az ovációt. A mulatság és az italmérés majdhogy szimbólikus módon a prefektúra épületétől (az intézmény hivatalos megnevezése magyarul a cégtáblán prefektura, rövid u-val) a színházig érne. Mindezen túl, a dolog pikantériáját az adja, hogy a hely román értelmisége felkérte a város vezetőségét, ha netalán-tán mégis elmaradna a megigért nemzeti „pomána”, háruljon az utcabál anyagi fedezete a település költségvetésére. A multikulturális tolerancia jegyében. Hogy ez retorikai csapda, azt a vak is látja, és úgy tűnik működik, mert nemtudnak mit mondani ellenérvként. 

És így rohadtul izgalmas a multikulturalizmus, legalábbis ez a sajátos, lokális értelmezése. Jó poén, amivel borsot lehet törni a másik fél orra alá. Mert ezen multikulturalizmus szerint (ha ünnep legyen mindenki ünnepe), a magyar és román várospolgárok akár együtt is járhatnák a hórát. Seggrészegen. A „Megbékélés parkjában”, ahogy az Erzsébet parkot újraneveznék (megint ez a park...).

Csakhogy ez nem multikulturalizmus. Mert nem semleges és mégcsak nem is tisztességes. Mert december 1-je nem ünnep mindenki számára a szó igazi jelentésében, mert megosztja az állampolgárokat az etnikai, nemzeti repedése mentén. Mert jelentése érthető mindenki számára: a kezdeményezők számára és a hülledező, kifogásokat kereső városvezetőség számára is. A multikulturalizmus pedig jelentsen multikulturalizmust, ha már semlegességet nem, legalább a kölcsönös tiszteletet. Legalább látszólag. Nem szervezünk utcabált arra a december 22-i napra sem és azért nem, mert mi elfelejtettük. Keressük meg a közös pontokat ha már együtt kell éljünk, és ezt nem Gyulafehérváron, 1918 környékén fogjuk meglelni, hanem itt a jelenben és Székelyföldön. Mert mindannyian itt élünk és ha tetszik hanem, ez kicsit másfajta Románia. Így a végén még neadjisten találunk is. És vegye le a szájáról a multikulturalizmust az, aki csak nemzeti kategóriákban képes gondolkodni.

Bazmeg.

Mindenszentek, aprószentek, halottak napja és a hellóvíín. November 1-es. Ez a nap a felejtésre való emlékezésé. Élők a holtak közt. Kigyalogolsz a templom közelében nyújtózó temetőbe s aham, feltőr a líra, nő a szakáll.

Mindenesetre, slágergyanus díszlet sikeredett erre a napra. Szürke felhők, taknyos eső, köd s hideg. Sár. Fasza, nehogy már fogocskázzunk a napsütötte temetőkben. Egy kiló gyertya, ölnyi bokréta abból a furcsa szagú virágból, vastagzokni s menjünk. Kocsival Kovásznára, az ősök nyomában bévonulunk. Úgyis régesrég jártam arrafele, mármint halottügyben. János, a helyi festő visz el, felajánlotta és másképp is jófej. Kicsit külsőre már megöregedett, de a cigiszünetben a mellbímbókkal érvelt, inkább arra kell rászokni (egyetértettünk). Na elindultunk, plusz a mama és Joli néni, a nyugdíjas értelmiségi. Akinek mindenről van határozott véleménye, szétszivarazott hangja és humora. Elmesélte, imádja a Mörfi féle törvényeket, vonatozva Temesvárig együltében kiolvasta a vastag kötetet. És még sokmindent elmesélt és megvitatott velünk útközben: Tőkésnek nem hisz, de Markol Bélának sem és menjenek a picsába mind, engedjék a fiatalokat érvényesülni. Másrészt a Rétyi kereszteződésnél épített szállót fával kéne fűtsék, de legnagyobb csodálkozásunkra nem láttuk a kéményt. Talán gázzal? Következett a Rétyi Nyír ugyebár, a rezervátum ami lassan teljesen beépül. Szekusok sűrűn sorakozó víkkendházaival, tönkretették a helyet, itt ülnek Uram egymás seggében ahogy a blokkban megszokták. S a rétyi polgármester kurva édesanyukája, mind eladta ezeknek a brassói oláhoknak a helyet, ő már ki sem jár fürödni a tökmaghéjak közé. Biza. És a felső szomszédasszony aki folyton eláztatja, ezért nincs parkett a konyhában. Na, aztán megérkeztünk.

Kovásznán már nem esett az eső. Besétáltunk a temetőbe, kerülgetve a sarat. Útközben megnéztük az első világháborúban elesettek emlékművét, az alján kőbe vésve nagyapám neve, ő csinálta. Hát így találkoztunk először Jánossal, nagyapámmal. Kicsivel hátrább ott a sírja, az apjára van temetve, Jánosra. Dédnagyapámra. Úúh, összenéztünk Jánossal, én is János te is János, ők is János. Ez lesz a vége minden Jánosnak. Állítólag én már vagy a 8-dik, 9-dik János vagyok egyvonalban a Pozsony nemzetségben, addig szórakoztak a névadással hagyomány lett belőle. Gertyagyújtás, fenyőágak és a virág. Nézegetem az öreg sírkövet, be van dőlve, cseppet megrepedt s nevek is ki vannak kopva. Ritkán járunk errefele na. De szerencsére eszembe jutott van nálam karióka, filctoll s pont fekete. Nekiálltam és szépen újrarajzoltam vele a vésett betüket a fejfán: "Itt nyugszik Pozsony János 1885.-1915. és Fia Pozsony János 1909-1962." - a második számpár első száma után hiányzott a pont. És megújjult a sír, frissé vált, öröm volt nézni. Nagyapám kőműves, szobrász, faragász volt és hírhedt pinavadász. Nagyanyámtól 2-szer vált el, végül kiköltözött Kovásznára, épített egy házat magának, nyáron tekergett körbe ahova a meló vitte és télen csak a saját veteményeséből, gyümölcsöskertjének almájából és diójából evett. Nem vicc, a szomszédok mondták, nyakas faszi lehetett. Dédnagyapámról nem tudok semmit (asszem Zabolai volt). Nó, ez is megvolt, hazafele, de a temető melletti piacon a hölgyek túrót akartak venni, vajnafalvit. Csakhogy nem volt, egy idős bácsi el is magyarázta: vége már a túró szezonjának. De valamit aztán mégis vettek, nemtudom mit és végre beültünk a kocsiba: brumm.

És hazajöttünk. Még ki kell még menjek egy temetőbe, szerencsére az itt van a városban. Csak esik az eső s nem fogom szarrááztatni magam. Majd ha eláll, megyek s megnézem a nap másik Jánosát is.

S közben a szomszédkutya itt folyamatosan üvölt bazmeg. Paraszt. A lokális kutyadalárda prominens hangja meg van kötve. Esküszöm, hogy már ismerős az ugatása, felismerem. Te, ezeket hova temetik? Van-e itt a közelben állattemető, mert ha nincs csináljuk meg, még a végén meggazdagszunk! Olé!

Nem benyalni szeretnék, de köszönöm szépen a Homárnak, a Tékozló Homárnak, a sok jót, főleg ezt. Beírlak csupa nagybetüvel: TÉKOZLÓ HOMÁR. Csók!

Lehet elmarad a katarzis "csirkeügyben", ugyanis az itteni "illetékes tényezők" letojják magasról. De nem adjuk föl, egyre többen jelzik vásárolnának a csirkéből. Márcsak kiváncsiságból is megéri. Tépelődünk azon, hogy egy példányt elviszünk a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba, hátha berakják Gábor Áron rézágyúja mellé, mint helyi specifikum.

Na de, hogy egy kis örömet lopjunk a szívünkbe, dedikálom Neked Homár, Puccini Turandot-jából a Nessun Dorma-t. Nem alszunk hej!

(friss termék miden napra...)

Kizárt dolog, mert nem tudom. Hát beszarás. Tiszta hűjék vagyunk, úgy látszik tévedtünk. Ma délben megjött a válasz a feljelentésünkre. A fiúk rendben vannak, épségben visszaérkeztek a Tridentes akcióból. És kideríteték, hogy semmi baj nincs ember. Nem is rohadt az a csirke, valószínüleg mi vagyunk finnyásak. Elgondolkoztunk, végülis igaz, sok mindent megbír a gyomor.

Hogyazistenmocskoskurvafaszát bazmeg. Fel is hívtam, ugyanaz a hölgy kissé zavartan elismételte a levél tartalmát, semmi rendellenességet nem talált a kommandó. Szerintem az lett volna meglepő, ha találtak volna bazmeg. Mondom a hölgynek, miként lehetséges ez? Ugyanis a hűje is (úgy látszik mi) látja hogy újra van csomagolva és hogy már abba is bele van rothadva! Erre ő: Joguk van újracsomagolni... Elképesztő. Mindegy, írunk Bukarestbe, talán az elnök igazságot tesz majd..

Hogy miszerint jutottak erre a következtetésre csak sejtésünk lehet: valszeg ajándékba kaptak a csirkéből, saját fogyasztásra. Jóétvágyat kivánok.

Itt Fefe levelezése a fogyasztóvédelemmel:

inspectoratul regional pentru protecţia consumatorilor mureş OFICIUL JUDEŢEAN PENTRU PROTECŢIA CONSUMATORILOR COVASNA SF. GHEORGHE, str. Gábor Áron, nr.1; cod: 520003, jud. Covasna (  +40-267-312297; Fax: +40-267-318752; e-mail: office@covasna.ojpc.ro

 

Nr.  1943  /29.10.2007

       Către,

dl.Fejer Ferenc

      Prin prezenta, vă aducem la cunoştinţa că în urma reclamaţiei dumneavoastră înregistrata la O.J.P.C. Covasna cu nr. 1993/26.10.2007, s-a efectuat un control la SC TRIDENT TRANS TEX SRL, Sf. Gheorghe, unde în colaborare cu DSV Sf.Gheorghe s-a supus verificării produsul ,,pulpe pui Europa”. În urma examinării lotului găsit la fata locului, nu au existat prezumţii de neconformitate a produsului.

Inspector Şef Adjunct,                                          Întocmit,

                    Onica Csaba                                          Cristina Curelaru

 

Fasza mi? S az a legeslegjobb, hogy mindenki rakja bele. Kellemes fogyasztást fogyasztók!

A békés és felvilágosult szárnyasfogyasztó végnapja elevenült meg csütörtök estefele a Trident hipermarketben, Sztgyön. Zöldes árnyalatban vérbefagyott, csontozatlan de újracsomagolt csirkelábak hada zúdult a kapirgáló vásárlókra. A segélykiáltásra ott teremtünk mint szuperhőseink és a bomlásnak indult futóelemek pusztítását idejében megállítottuk. Az erősítésként küldött fogyasztóvédelem lerohanta a polcokat, de egyelőre semmi hír felőlük. A kapcsolat megszakadt. Aggódunk. Hétfő reggel értük megyünk, senkit nem hagyhatunk hátra. Bemegyünk, talán utoljára. Ha estig nem jelentkezünk, mi is odavesztünk a gyilkos csirkelábak karmai között. Vigyázzatok: bárhol feltűnhetnek, a cépont te vagy!!!

(büdös volt bazmeg. és rohadt)

Magyarul a Trident bevásárlóközpontban rohadt csirkelábak kaphatók. Néha. Olcsón és újracsomagolva bazmeg, de a nejlonpungán keresztül is látszik előrehaladott állapotuk. A fotók szerintem bőven szemléltetik. Meg voltak zöldűlve, büdös volt mint a szar és ragadt. Kutyakajának készült szerintem. Fefe barátommal bevetettük magunkat, egy kis jóérzést keltő gerillaakcióval: elmentünk csirkét vadászni, lelőttük, hazavittük, lefotóztuk és bejelentettük. Este fél kilenckor, csütörtökön: a fogyasztóvédelem üzenetrögzítőjén és íméljén feljelentést tettünk. Csatoltuk a fotókat is. Másnap felhívtam a fogyasztóvédelmet és értették. Tudták. A hölgy kedves hangon közölte megkapták az ímélt és nem kell bevinni a bűntett hulláját, ugyanis a képek elegendőek voltak. Hétfőig hírzárlat ugy-e, addig vagy akár el is adhatják. De állítólag kimentek. Éppen ezt tisztázzuk mikor megszakad a kapcsolat. Recsegni kezdett a kagyló:

-Nem hallom, elnézést megismételné?
-Igen, mindenről...sssssshhh....tudunk...
-Haló?
-...ssss...Béla miért van nyitva a fagyasztó ajtaja? Béla! Jézusmária mi ez??? Mozog!!! Bélaaa!!! Neeee!!!!!
-Hölgyem valami gond van??
-Bélaaa....sssss.....Neeee.....

Aztán sípolás és ketyegés hallatszott, majd megszakadt a kapcsolat. Nem tudjuk, talán begyűjtöték a mintát a Tridentből és ott kiszabadult. Szólnunk kellett volna, hogy veszélyesek? Nem tudom... De hétfőn bemegyünk. Nem szabadott volna nyítva hagyják a fagyasztót. Nem szabadott volna...

(bár szívosak a csirkezombik, megkűzdöttünk velük)

Igen, meg nem erősített információim szerint bizony a politikusok is finganak. És ez beláthatatlan következményekkel járhat, ugyanis semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre ezen jelenségre vonatkozóan. El sem tudjuk képzelni micsoda ok-okozati összefüggések rejtőznek: hipotetikusan zavart okozhat a kínzó szélgörcs a szónoki pulpituson, késhegyre menő vitában, zsákbafutás vagy akár koszoruzás közben. Ideje lenne feltárni a probléma méreteit, nagy kihívás és nemes küldetés Hál´istennek létezik már egy kezdeményezés ami megfelelő, alkalmas módszertanilag.

A kampányban közhely ugy-e, hogy minden hangosabb, legalábbis annak tűnhet. Jelentem a Negatív Kampány Monitornak: Tőkés szerintem elfingta magát. Nem kicsit, nagyon. Semmi pozitív kicsengése nincs ennek éa a fene tudja mi lesz a következménye ránk nézve, de legalább idejében szóltunk.

Hagyományos módon, Budapest történéseire a Kárpát-medence berezonál. Öröme és bánata, ünnepe és gyásza bejárja a legkisebb zugait is a kultúrtérnek. Nem volt ez másképpen a forradalmaival sem: gondoljunk csak 1848 és 1956 eseményeinek erős visszhangjára a földrajzi táj lakói körében. Nos, a Kárpátok ezen akusztikáját figyelembe véve, ezt a szálat követve magyarázhatjuk meg a hírt, ami egy bizonyos magyarországi hírcsatorna portálján jelent meg ez elmúlt napokban: történt ugyanis, hogy az ´56-os forradalom forradalmi megemlékezésén egy erdélyi gyaloghuszárt lábon lőttek. 

Túl azon az egyetemes emberi drámán, amit a lövedék okozott polgártársunknak, az eset igazán izgalmas. A karhatalmi erők áldozata nem román állampolgárként, neaggyisten románként került be a frissülő forradalmi meghatározóba, hanem mint erdélyi. Az erdélyi fiatalember. Sajnos az nem derült ki, hogy ezen vérző, budapesti identitását önmaga vállalta-e (erdélyiségét), vagy esetleg a hírszerkesztők ajándékozták meg, kegyeleti okokból ezzel a méltósággal. Az biztos, elég értelmezhetetlenül festett volna a híranyag élsorában a román jelző: meglőttek egy románt a budapesti megemlékezéseken. Mire is gondoltunk volna? De így, erdélyiként lesebesülve érthetőbb mindenki számára kiaz, miaz s miért. A nemzeti identitás tágas mezejében szaladgált, randalírozott, csőcselékeskedett, forradalmárkodott az erdélyi fiatalember. Budapesten úgy tűnik, a nemzeti ügy mindig egyértelműbb, könnyebben fel lehet sorakozni mögéje. Itthon még a fene se tudja kiért, miért, mi ellen vagy mi mellett lenne érdemes autókat borogatni, gyújtogatni, cicázni a rendőrökkel. Bár valahol meg tudom érteni, az Andrássy út patinás környezetében élmény lehet ez a csoportjáték.

Erdélyben ugyanezért nem erdélyi lenne a fiatalember. Nem lenne hős, mártír vagy csőcselék. Ezt itt másként mondanák, például hogy hülye állat. Persze, ha már egy a nemzet, ezen meg sem kellene lepődni, ebben az értelemben ez nem is olyan nagy baj. Sőt. Én csak azt sajnálom, hogy nem itthon és fiatalon találta meg a maga ügyét, ki kellett menni Budapestre azért is. Régebb Moszkva térre, újabban Kossuth térre.vándorolunk. Nincs errefele szent tehén? Azt az energiát, erőfeszítést amit elrohangált, elüvöltözött itthon biztos másra fordította volna. Akár kapálásra. De Erdélyben valahogyan másként történnek a dolgok, talán pont azért, mert az erdélyiek Pesten vannak. Hazajön vajon ez az erdélyi fiatalember?

 

Ha már a rádióban és a Duna Tv-ben szokássá vált szöveges és dalüzenetet küldeni hozzátartozóknak, rég nem látott rokonoknak és szívünk választottjainak. Tessék dedikálni, itt is lehet!

"Mi nyittya a férfijjak szívét?-azt a fájin arabos számot kérném a szerelemről. Igen igen, Dancs Annamaritól. Tőkés és Sógor komáknak izenem vegyék elé a vastag bőrbundát me´ takony idő jő s a konda meginn széjjeltekergett istennyila, essze kell szedni. És csókoltatom a Bélát! Jucika te nem üzensz semmit?"

 

"szeretnék én is dedikálni 1 számot az áramkörkészítõ
 Jáhúúú lavernek akit itt az éteren ismertem minnyá egy éve , sööö
 megteccettem neki és én is nekije sö azóta járunk , köszi a
 lehetõséget" 

nahát akkor szóljon Bódi Guszti: Szeretlek, szeretlek a láverbójnak, az isten éltessen mőj

„A hülyeségre nincs gyógyszer”- röviden így lehetne összefoglalni azt, ami mostanában Sepsiszentgyörgyön történik parkrendezés címszó alatt.  

Az biztos, hogy a városba látogatót, vagy annak szorgos lakóját nem fenyegeti katarzissal a városarculat és ez a terhes esztétikai örökség értelemszerűen sokakat elgondolkoztat, a tenni vágyó helyi elit pedig folyamatosan rágógumizik rajta. Csakhogy kérődzés közben olyan méretű lufikat fújnak belőle, ami előbb vagy utóbb pofára robban. Ez történik mostanában is, a „mókusültetés” cselekményfonalán. Ez pedig a következő: az Erzsébet-park átrendezése során amerikai mókusokat (Sciurus carolinensis) telepítenek a városközpontba. Mert ez a mókusfaj, szemben a gyalogparaszt európaival (Sciurus vulgaris) barátságosabb, szelídebb, és amint megtudtuk még közködvelt is. Az elgondolás érvrendszeréből természetesen nem hiányozhat a népnevelői erőfeszítés sem, az amerikai szürke mókus valójában egy tudományos kisérlet, ami számomra már nem meglepő módon a környezettudatos, vonzó és kulturált várost hivatott összehozni. Lám-lám, Háromszéken a közjó nem ismer határokat és faji külömbségeket.

De van egy kis próbléma az érkező amerikai telepesekkel: kiszorítják élőhelyükről az őshonos barna mókust. És ez a darwini bomba már berobbant Európában, hasonló telepítési akciók következtében Angliában, Írországban és Olaszországban, a következmény az lett, hogy gyakorlatilag eltűnt az európai mókus. Márpedig ezt az evolúciós csatát itt Székelyföldön a csapott homlokú népnevelők izomból bevállalják. A dolog pikantériája, hogy a telepítést a helyi környezetvédők szorgalmazzák. Mindezt tudatlanságból-e, vagy butaságból teszik, hát a jóég a megmondhatója. Az a mérnöki szemlélet, amivel Sepsiszentgyörgyön is kacérkodnak a természetes környezetetre nézve közismerten katasztrófális következményekkel jár és sajnos bőven akad példa szemléltetni.

A központi Erzsébet-park átalakulása a székely modernizáció állatorvosi lova. A köztér metamorfózisának nevében mekkora ökörségeket találtak ki a furfangos döntéshozók és háttérintézményeik, megérne egy alapos tanulmányt. Az alacsonyan szálló illatkert látássérülteknek, a mesterséges vizesések, a sétálási szokásokat forradalmasító új járdaösvények és az egzotikus növényfajok tömkelege külön szeletei a meglepő gondolati erőfeszítéseknek. Mindeközben szemrebbenés nélkül írtják a zöldövezetet a város más pontjain. Racionalizálnak. De mókusügyben kicsit túllőttek a célon. Azt a felelősséget amivel most játszadoznak én nem kívánom nekik. Ha mókust akarnak „kultúráltan” etetni, tessék az erdőbe menni. Én remélem Székelyföldön még jó pár évig mérsékelt égövi erdőkben sétálhatunk és csak barnamedvék kergetnek meg a kirándulás során. Ez is elég egzotikus tud lenni. Az oroszlánt és a pálmafát legfeljebb a tévében kedves urak.

Nagy pillanatoknak lehettek tanúi az elmúlt napokban a kedves és nyájas egologot olvasók és nézők. Igazi romantikus, blognemzeti szappanópera kett a vége, menydörög és szikrázik az ég, morajlik a mély. Nem szeretem ismételni magam, így amit már kommentként itt ott leírtam, mégegyszer nem fogom. A tanulság az, hogy ez a blogring olyan mint egy falu. S a falu végi kurta kocsmában hajba kaptak a komák. S a bolhacirkuszból lassan történelmi eposz születik.

Miután kiszellőzött a pálinkaszag, ajánlom figyelmébe a sértett feleknek ezt a kis operarészletet (village people: nézzétek végig). A hősök dicsőségét kivánom mindannyiunknak.

A hétvégén Péter barátommal lefaszoltunk Szebenbe, az európai kultúra fővárosába. Művelődni és találkozni; a végeredmény: két színházi előadás, négy dzsezzkoncsertó, reuma, horror és bazmeg a köbön. De sose halunk meg!

Kulturális értelemben vett főváros, na megtudtuk mit jelent. A dolog már jól is indult, Fellini kiütötte magát és délutánra már egyáltalán nem volt biztos abban, hogy képes lesz nekiindulni, így ketten maradtunk, párosban vágtunk neki az útnak. Brassóban egy gyors kávé, de a képünkre fagyott a mosoly, szó szerint, de Péternél volt egy kötött pót-sapka és esőernyő is. Legkésőbb este 9-re oda kellett érjünk, tehát belehúztunk, Péter még énekelt is. Arrafele mondhatni kellemesen, sőt tanulságosan utaztunk, mert kicsit lebasztak, hogy magyarul dumálunk. Szörnyűlködtünk is rendesen és később alaposan megbeszéltük hogyan kellett volna visszapofázzunk, de majd legközelebb (különben ezt nem emelném ki, de semmi más nem történt). Mindegy.

Megérkeztünk, lekésve egy előadást amit nagyon bántunk mert állítólag erotika is volt benne, persze civilizáltan. Én kurvára fáztam, de rövid városnézés és téblábolás után bevetettük magunkat a pavilon méretű fütött dzsezzsátorba, ahol éppen dzsezzfesztivál zajlott. Valami bulgár csapat (brainstorm) bazsevál, etno beütéssel ha más nincs. A második szám közben hirtelen leállt a banda, és há´ halljuk hogy ezek bár nem zenélnek, a hangfalakból határozottan árad a melódia: az erősítő befogta a helyi rádiót bazmeg... Valami latinó zene ment aztán a műsorvezető bemondta a holnapi időjárást. Kínos technikai szünet, kimentünk sörözni. A következő műsorszámban valami Líbiai jazztehetségek (the A trio) zajongtak elektrónikus fogkefével és aluminium tányérokkal. Azt reméltük, ez egy nagyon kreatív bevezető, de harminc perc elteltével is csak egy mini-ventilátorral varázsoltak egy kis szint a hangzásba. Otthagytuk, szórakozzanak a kurva anyjukkal. Rohantunk a kilencutánpárpercel kezdődő előadásra, ami orfeuszék tragédiáját dolgozza fel a polgármesteri hivatalban, zárás után (don´t look back). Sötét folyosók, sikoly, cilinder, szép és szerelmes menyasszonyok, csak a cserber sehol. Hát érdekes volt, bele is szerettem Eurüdikébe. Közben focimeccset nyert a román válogatott, így a görög mitológia hádeszéből egyenessen landoltunk a seggrészeg drukkerek paradicsomába. Aztán vissza a jazz világába, az amcsi zenekar (ray nathanson´s sotto voce) hatására Péter újra énekeli kezdett. Nagyon jó koncert volt! De vége lett és maradt a foci. Mivel minden kocsmában ezt nézték, nekünk sem volt választásunk (1:0 lett a végeredmény). Aztán találkoztunk Eurüdikével és végigmasiroztunk a szebeni éjszakán (az imperial pincében koncsertó is volt).

Gyönyörű a belváros, meg van szépülve Szebenben a múlt. De onnét kilépve és az élő, épülő várost, külvárost nézve komor képet mutat a jövő. Erős a kontraszt, ez a mi Európánk.

Másnap kávétunning és megtudtuk mennyire szar másnaposan dideregni. A közeli hegyeket már hósipka fedte, muszály volt kölcsönkérnem egy jégergatyát vazze (persze alul hordtam..). Kávézás, találkozások itt-ott, ezzel-azzal. Fellini is befut és este megyünk a színházba, a szentpétervári ványa bácsi. Nekem tetszett, főleg oroszul hallani a játékot. Éjfél fele lesz vége és szorongva nézzük, ahogy mindenki szépen hazamegy, mi ketten vonattal megyünk, a hajnalival. Ekkor megkerestünk egy infórmációs pontot és kinéztük a vonatot: Brassó fele 04:03-kor indul, személyvonat és 15 új lej. Szocialiizálódtunk még, de aztán a fáradságtól leverve visszamentünk a szállóba, hogy majd háromnegyed négykor elindulunk taxival hazafele, amúgy sincs messze az állomás. Eurüdikéék vonata 5-kor indul, ígyhát fél négykor nagy búcsúzás, visszaadom a jó meleg cicanadrágot, hívjuk a taxit, megyünk. Megérkezünk, minden kihalt. Az állomást renoválják, így mellette egy echte balkáni fabódé látja el az ügyfélfogalmat. A4-es lapokon a mentrend stb. Rohangálunk, sehol senki. Aztán mozgást hallunk valamelyik felében a cfr-butiknak, na ott a hölgy és kérdem is: hol a vonat, honnan s mennyi. Mondja az csak fél hétkor megy. Mivan bazmeg?? Hát enyhén szólva meglepődtünk, mondom a városba néztük ki az infiponton, ott azt írta négyóra háromperckor megy, Brassóba. Jaaa, az a vonat negyedórával hamarabb indul, háromnegyed négykor már elment - mondja a kedves hölgy. Ó az a kurva román precizitás! Na bazmeg, hogyakibaszottkurvageciállat kulturális fővárosát bazmeg! Reszketünk, kibaszott hideg, nincs vonat, kevés a cigink, éjjel van, nincs váróterem és ott állunk a nagy büdös semmiben. Tetejébe még azt is megtudtuk, hogy a reggeli vonat "szödzseáta" bazmeg és háromszázezer valami fejenként. Mi meg kicentiztük a pénzt, az elszalasztott 150ezres változatra. Így beszopni.. Micsináljunk? Hideg van, éjjel, szó se lehet stoppolásról, főleg asse tuggyuk merre van az arra. Mikróbusz!!! - mondja Péter!!! Kérdezzük a nőt, hogy van-e ilyen? Aki mellesleg nem kis derüléssel figyel minket. Kiderül van, itt van pont az állomás mellett az áútógárö és még váróterem is van. Tyhű bazmeg gondoljuk, mekkora mázlink van. Na, nagy lendülettel nekiindulunk, már nem is fázunk annyira. Beszéljük, de fasza biztos korábban van busz, nem lehet drága és azzal hazamegyünk, s addig is melegedünk a váróteremben. Odaérünk és a váróterem persze zárva.. Valami szunyókáló kapus azonban lelket önt belénk, 5kor nyít a váróterem, 6kor van busz Brassóba és az is 150ezer lej. Ahhej.. Na, addigis mondja ott az a kis termopán butik, ott ellehetünk. Tehát kávéztunk, a felhalmozott tőkefelesleget egy forró kávéra váltottuk. Jól esett, melegedtünk, Péter kért még egy cukrot és kézségesen adtak is neki. Kávé után visszasétáltunk a vonatállomásra, Eurüdiké és társaságuk mennek vissza Kolozsvárra és jópofával röhögnek rajtunk. De jó ismerős arcokkal és hangokkal keveredni. Már megvárjuk amig elmentek mondjuk, integetünk kintről be a recsegő hidegben. Na indul a vonat, s erre meglepetésszerűen Péter is becsajozik pont a vonatfütty elött, a peronon, hajnal 5-kor, lezsibbadva a fagytól. S integettünk, mintha mi is benne ülnénk abban ami eltűnik a távolban, boldogok voltunk a kultúrkápitálban. Hja, s érnénk már haza bazmeg!

Amig megjött a busz, bambultunk a váróterem bűzében. Péter feltalálta a "bus stop step" táncformát, csak még dolgoznia kell rajta. A lényeg, hogy a lefagyott lábak eléggé merevek legyenek és a többi adja magát.  Közben azon filózunk, hogy a halászok az egy külön kis világ. És tiszta hülyék, a leglehetetlenebb időpontokban tűnnek fel magányosan, és mindig terepszínüben. Kik ezek az emberek? Aztán megjött a busz, lökdösődés az ingázók között. Azon már nem is csodálkoztunk, hogy nincs fűtés, inkább arra ébredtünk 10 percenként, hogy repülünk ki az ülésből a falusi nénik ölébe. És ezt sokszor megismételtük, kisidő után már szégyelni kezdtük magunkat. De nincs mit tenni, ez a tehetetlenségi erő, hozzászoktunk. Na de aztán tízóra elött tíz perccel befuttunk a szitibe, még a nap is sütött. Na, megjártuk az európai kultúrkápitált is. Romániában.

Elkészült az európai parlamenti jelölt személyes oldala közösségi fogyasztásra. Tőkés László digitalizált püspökkenyere, a tokeslaszlo.ro első látásra sárga és puritán egyszerüség lengi körül. A lakkozott népművész fejléc arra enged következtetni, hogy igazi népművésszel van dolgunk, vagy legalábbis műrajongóval. A menű és a szerkezet átlátható, talán túlságosan is, nem adagolták túl fantáziával.

Nagyjából felsorolás hangulata van: önélterajz (amiből kiderül, hogy Nobel-díjra jelölték; igaz, hogy melyikre azt az olvasó kreativitására bízták: fizika?), dokumentumok ahol dokumentumok vannak (ilyen egyszerű), írások amiket akár le is tölthetünk, támogató szervezetek (jó sok van, de a Fidesz hiányzik), elérhetőség, galéria (ahol vannak jó fotók!) és sajtószemle a jóízlés szerint válogatva.



És akkor az extrák: én hármat találtam.
1. Küzdd le a cserebogarakat játék igazán ötletes, Tőkés öltönyben, kántri zenére versenyez a poros európai úton, cserebogarak közt egyenessen Brüsszelig. Leelőzheted és felrúghatod a rovartársakat, aztán gratulálnak. Nem egy nintendó, de megdolgozza a képzelőerőt. Ezt díjazom, fasza.
2. Vidió, amiben amerikaiul Tőkés maga az élő emlékezet és nem ajánlanám vacsora közben. Egy angol-szász újságíró hölgy küzd a magyar kiejtéssel, aztán morbid, naturalista bevágások a forradalom áldozatairól. Tyhű..
3. Tőkés László aláírta az oldalát! Nocsak eremdéesz grafológusok itt az alkalom, nekieshetnek, kiváncsi vagyok milyen lelki szorongásokat lehet kihámozni a dedikációból.

Amúgy van egy nagy hiánya az oldalnak, tekintettel arra, hogy az uniós választásokra készült: hiándzikk a program vazzee. Höhöhö, micsa stratégák...

Forog a világ az erdélyi magyar szavazó körül. Valóban, mert úgy nézk ki, nemsokára ő kerül kis világunk középpontjába és feltartózhatatlanul gravitál a politika minden bájával őfeléje. Nincs is ezzel semmi baj, sőt ez a dolgok megszokott kerékvágása a demokratikus rendben. Azonban a közelgő uniós választások azonban most egy eddig szokatlan helyzetbe hozzák a szavazni vágyókat: dönteniük is kell. Mindezidáig sikerrel fenntartott romániai magyar politikai egység immár véglegesen berepedni látszik és ha tetszik, ha nem választani kell, jóadag felelőséggel.

Hogy ez miért alakult így, hosszú történet, ne menjünk most bele. Az azonban mindenképp érdekes, ahogyan a versengő felek igyekeznek elhelyezni magukat a politikai térben: beindult a címkézés. Ki a populistább és ki a racionálisabb, ki a jobb és ki a bal, ki az igaz és ki a hamis, magyarán ki a hülye és ki nem. Ehhez a játékhoz illeszkedik elválaszthatatlanul az a kérdés, hogy ki a magyar és ki az aki kevésbé az. Mert ugy-e a romániai magyar választók zöme értelemszerűen az identitás mentén tapogatózik a közéleti szélviharokban, magyar vagyok tehát a magyarságomra szavazok. Az érdekes ebben csak az,

hogy kinek sikerül majd a leghitelesebben megfelelnie az erdélyi magyar királyfi prototípusának.

És igen királyfi és nem politikus, mert ez a kérdés a politikai folklór tartományában mozog. Kommunikálhatnak politológusi szakszavakban, példának okáért, hogy ki az európerebb és a kompromisszumpártibb, a mindennapi élet tartományában ezek a fogalmak önmagukban üressen kongnak. Mert nem az Örömódára mulatnak errefele, hanem mondjuk a Csárdáskirálynéra. Ebben érzik magukat otthon, ez jelent számukra értelmeset: identitás és erkölcs, a jó és a rossz örök harcára vetítve. A demokrácia magával sodorta a tömegeket a politikába és így ez a szemlélet legitimmé vált. A politikus olyan démonokkal kell látványosan megkűzdjön, amik azelőtt a farsangozás gúnyjátékában szerepeltek. Talán így lehet megmagyarázni Băsescu néha már kínos népszerűségét, vagy akár Tőkés László tündöklését. A legkisebb királyfi nem adja fel, sárkányt eszik, igazságot tesz és ővé jutalmul a fele királyság. Az erdélyi magyar politikai csatározásokat figyelve ismerősnek tűnhet ez a kép.

Csakhogy ez nem mese, bármennyire is szeretnénk. A politikai öntörvényű világában a színfalak mögött teljesen másképp osztják a kártyákat. De azt megérteni politikussá kell válni és ezt a luxust kevessen engedik meg maguknak. Tehát mindenki úgy látja majd a történéseket, ahogy számára a legszimpatikusabb. Jobb és bal, populista és demokrata, európer és nacionalista, sőt immár Fidesz-MSZP ellentétpárok ennek a politikai harcnak egy-egy szeletei. Mindenki kűzdjön meg a maga démonaival és tessék választani.

Nő a szakállam és kezdem érteni miért idegen néha számomra az erdélyi magyar, romániai magyar, székely-magyar szellemi eklektika netovábbja: a közös politika. A pofaszőre miatt, mert szakállas azért. Felnőttnek, megfontolnak tűnik, főleg hogy még a nyakkendője is szorítja, de ha lehántjuk a mázt, ha leberetváljuk egy taknyos kölyökkel találjuk szembe magunkat. Egy ficsúrral, aki naphosszat a fákon csüng és lopja a cseresznyét a szomszédok kertjéből. És sírva fakad ha anyuka hazaívja vacsorázni, mosakodni és lefeküdni. Na így már ismerős, én is voltam kölyök.

Minap a szövetségi elnök fején találta a szöget: új honfoglalás kellene. Nagyon de nagyon egyet tudok érezni és érteni: hányszor panaszkodtunk már életterünk körülményességére és az elvándorlási statisztikák is elég beszédesek. A folklór visszatérő motivuma a vándorélet: gondoljunk csak Tamás Gáborra.. Ha már Árpád vezér elhozott idáig, merjük továbbgondolni jövőnket! Natehát lóra, ladikra, szekérre, dácsijjára fel nemzettársak, menjünk! De merre? Mert ha már újrakezdjük én ammondó vagyok, gondoljuk meg jól hova.

Miért menjünk?
Először is szar az időjárás. Mindenki szereti a meleget, akkor minek fagyoskodunk évente több hónapot? A hosszú hideg, árvízek, szárazság porlasztja irisórai idegeinket és már pálinkát sem szabad főzni, főleg ha azt is elverte a jégeső. A női combharisnyák korában metroszexuális székelyharisnya sem véd a reumától és amúgy is: jobb a tanga mint a flotírbugyi. Közhely, hogy ahol melegebb van, ott az élet is olcsóbb: nincs fütésszámla és a pálmalevélből szőtt ház is kevesebb költséget emészt. Ó, a délutáni szieszta áldásos nyugalma: vészes demográfiai mutatóinknak is megkönnyebbülést jelentene az édeni állapot.. Nem mellékesen a termőföld sem valami, erdő alig maradt és talajkincs sem kecsegtet sok jóval. Emellett lelki táplálékunk, büszkeségünk a régmúlt, amit hermetikusan zárt múzeumokba cipeltünk karbantartására, jó drágán. Ezek árnyékában úgysem mernénk újrakezdeni. Ráadásként senki sem szeret itt minket, depizünk is emiatt rendesen. Az erdélyi magyar rezervátuma, magyarul az autonómia így és itt nehezen fog összejönni. Ha ez szabadságunk garanciája, nézzük meg hol könnyebb? Merjünk szabadok lenni: gedankenexperiment.

Merre?
A csillagporos útvonal az előbbieket és az utazási irodák népszerű célállomásait ismerve eléggé egyértelmú: Dél. Követhetnénk bölcs vándormadaraink útvonalát.
Azonban Afrikában megintcsak a kisebbségi sors keserű kenyere fenyeget, meg aztán minek belekeveredni a törzsi háborúkba? Afrikát semmiképp nem ajánlanám, esetleg időlegesen, szafarizásképp.

Ázsia
Ha figyelembe vesszük az autonómia igényünket is, gyakori előfordulási helye ennek az Orosz Föderáció. Igaz hideg van, de arrafele még rokon népek is tanyáznak és nyugis, családias halászgató-gyűjtögető életmód várná vándornemzetünk. Olaj és földgáz lapul a föld mélyén, de még fa is van bőven, tehát ott is kamatoztani lehetne a már bevált vagyongyarapodási modellt. A gond csak az, hogy ruszofóbok vagyunk, jó okkal: az aradi 13-ra is most emlékeztünk. Kína pedig nem alternatíva, úgyis errefele tart, minek a karjaiba szaladni önként? Kelet esik.

Amerika
Továbbgondolva, ha a melegebb éghajlat és az autonómia felé vezetjük népünket komoly sansszal merülhet fel Dél Amerika. Tekintettel az ottani politikai hagyományokra, jó eséllyel kiálthatnánk ki köztársaságot valamelyik banánültetvényen, vendégmunkásként.
De ha már Amerika, miért nem a gazdagabb Észak? Hely és életszínvonal van bőven, a rézbőrű rezervátumok mintájára beilleszkedhetnénk a nagy amerikai álomba és még furcsán sem néznének ránk az amish-ek társaságában. Mondjuk pl. Észak Dakotában.

Óceánia
Ne hagyjuk azonban figyelmen kívül a szigeteket: nem zaklatnának, strandolni lehet és gazdagon terem a kókuszdió. Óceánia valamelyik lakatlan szigetcsoportja ideális lenne, a kis szigeteken a székely székek és az egymás közti torzsalkodások is valós területi alapot nyernének: Partium-szigete, Szórvány-szigetcsoport, Székely-sziget stb.

És a Margit-sziget
Jó eséllyel pályázhatna azonban Budapest, a Margit-szigettel. Ismerős, közel a természethez, lehetőség lenne az autonóm, szigetlakó életformára és még termálfürdő is van. A romániai magyar szigetköztársaság, benne az anyanemzetben.

Tehát ezek lennének a lehetőségek, tessék jól meggondolni és dönteni. Na, merre tovább?
 

Pár nap s nyakunkba zúdul a rommagyar politikai megasztár, szemnek és szájnak ingere. Jee-jeee: itt a demokrácia szezonja!.. Kezdődik! -kezdődik! -kezdődik!

Olyan lesz mint előadáson az operában, hangos és aki nem szereti, az nem is érti. És aztán komolyan kell ám venni, vegyük hát komolyan, sőt tessék élvezni is. Én biztos, élvezni fogom. Mert alig várom, hogy meggyőzzenek: van igazság (vagy lesz) és ezt ugyanúgy látjuk-képzeljük el, együtt, mármint én és a jelölt, jelöltlista. Mármint mi. Mi?!  Na, alig várom. Komolyan.

hangulati audió-vizuál aláfestés: matchbox20: mad season

Ilyen is van. Olyasvalakitől, aki megmenekült. Hm... Kissé patetikus, de hiteles. Sok-sok elcsángált ismerősöm panaszkodott hasonló tünetekre, ezért is lepett meg ez a frappáns és rövid összefoglalása a szorosabb társadalmi létformának.

"1. Ne hidd tenmagadról, vagy valaki.
 2, Ne hidd tenmagadról, oly jó vagy, mint mi.
 3. Ne hidd tenmagadról, bölcsebb vagy, mint mi.
 4. Ne akard magad jobbnak, mint mi.
 5. Ne hidd, hogy többet tudsz, mint mi.
 6. Ne hidd, hogy nagyobb vagy, mint mi.
 7. Ne hidd tenmagadról, juthatsz valamire.
 8. Ne nevess mirajtunk.
 9. Ne hidd, hogy bárki törődik veled.
10.Ne hidd, hogy bármit taníthatsz nekünk.
(A.Sandemose: A fugitive crosses his track)"
J. Elster: A társadalom fogaskerekei

Nem fenyegeti sztrájk az Új magyar szó szerkesztőségét. Az egyik munkatárs boldogan konstatálja: ma már többet keres mint az utcaseprők. Bezzeg a Krónikánál! Ki hitte volna ezt rólad szóldzser.. A youtube műfajban készült vidió fekete humorral konstatálja: itt az új romániai magyar sajtószabadság. Na ugy-e hogy jó lenne?

És ha netán újra szörnyű éhség fenyegeti a firkásztársadalom korgó gyomrát, gond egy szál, gyűjteni fogunk értük. Borvíz és pityóka kerül. Akármikor.

Nó, nem osztályharcot vizionálok a blogringben,
de ez elmúlt napokban kiborult a bili az egologon. Persze vita lezárva, csak valamit én is mondanék. Ha elég volt, hát én nem vonom kétségbe, az idegesség termékeny dolog, csak a következményekkel is kellene számolni.

Az erdélyi blogerek inteligensebbek,
igen ezt mindenki tudja. Nem a színes képek miatt forgatják pl. a plejbójt, hanem a tartalmomért. Nem mondom, valóban izgalmas az entelektüel jellege ennek a blogtérnek, ez ami egyedivé teszi. De akkor most jöttek az új, poros-proli blogok amik egyszerűen az életről szólnak, annak nyersen megélt és megörökített pillanataival. A terror, a szellemi fájdalmat okozó vizuál blogerek idegesítőek, így is lehet igaz és a mindenki ismer mindenkit fííling is csorbul. Mindenesetre csalódást okoz az a hozzaállás, majdnem a világ dőlt össze bennem.. jujj.

Nem toleranciáról fogok beszélni,
és nem is hegyi beszédet. Sőt, semmit tanulságosat. Na persze, megért a változtatásra a blogring, jöhet a fogyasztóbarát cenzúra és a mély textualitás. S a csókos szájú politikusok és apparatcsikok bombasztikus bejegyzései tőkés gerincferdüléseiről. Szerintem azért egologo az egologo mert itt van mindenki. Familiáris. Az államtitkár és a vasárnaponként kiránduló rozi bejegyzése egymás mellett igazi látlelete a nagy erdélyi magyar együttlétnek. Ezért nem teccik néköm ha blog-arisztokrata reakcióval, felhúzott orral idegeskednek és rendszereznek. És nincs itt a blog-apokaliptika, s ha netán mégis vigaszként mondom: a jók élve mennek a mennyek országába.

Na de mi lesz a melegekkel?
Én még friss és meleg (nyugi, csak ebben az értelemben) blogíró vagyok, ezért nemisigazán érzem jogosnak hogy bepofázok, de az új szisztéma megnehezíti majd a közös olvasást, jóhogy nem szünteti meg azt. És még csak azt szeretném mondani, hogy ne rontsuk a hangulatot. Engem rövid pályafutásom alatt már le szenzációhajhász fasisztoid-pornóztak itt, bár törékeny lelkületem túlélte, nem igazán esett jól. De érteni kell a kritikát és vállalni a következményét annak amit itt teszünk (pl. anyukám se igazán rajong a blogomért).

És én szeretem a képeket, mert szépek és mert néha könnyebben kifejezi a mondandót. nah

Novogrodban megijedtek. Kultúrpolitikai botrány: az Ezeréves Oroszország emlékművén ott díszeleg az illetlen szócska: fasz. Cirill ábécével, a bolond homlokán bronzba öntve. Restaurálás során akadtak fel és rá, a nyilatkozó szakemberek ijedségükben nevük elhallgatását kérték. Kiderült: eredetileg is így készült, mégpedig 1862-ben, igaz akkor is titokban.



A historizáló emlékmű többalakos kompoziciója a nagy orosz múltat hivatott megjeleníteni és a nagy államférfiak között meglapuló bolond igazi színfoltja a politikai emlékezetnek. A középkori komédiás a népi karnevál szellemében vigyorog, nemes és trágár egyszerűséggel bemondja a királynak: fasz. Izgalmas látni sajátos álláspontjának hatalmát, napjainkban is derüt, döbbenetet és félelmet okozva. A szó hatalma politikai. És jól tudják a névtelenségben lapuló orosz művészettörténészek: amit szabad Jupiternek, nem szabad a szamárnak. Csak a bolondnak szabad.

Átsétáltam a Kréta Körúton. Elgázoltak. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon nehéz szavakba önteni a Krétakör játékának élményét. Volt szerencsém a hamlet.ws és a Siráj előadásokhoz.

Még nem tértem magamhoz...


 Köszönöm szépen.


A magyar nyelv szépségei. Ez is Feketeország.

Szondáztam a keresőmotorral, hogy kiderüljön: a virtuális tér kulturálisan nem semleges felületén melyik néphez, kihez húz inkább Erdély, Ardeal, Siebenbürgen és Transilvania. Pontosabban ki, melyiket érzi inkább a magáénak és van-e átjárás? Google- .com .ro .hu.de jelentéskollázs.


Erdély nem az erdélyieké
erdélyt 3.ooo.ooo-szor találta meg a google.com, míg román párját, az erdélyi románok körében használt ardeal kifejezést csupán 711.ooo valahányszor.  Ha finomítjuk a kereséstést és csak romániai oldalak között kutatjuk erdélyt az eredmény kiegyensúlyozottabbnak tűnik: erdély csupán 334.ooo alkalommal nyer romániai jelentést. Vagyis erdély a világhálón 3 milliós tömegének döntő hányadát magyarországi portálokból nyeri (2 millát). Ugyanezt megismételve az ardeal kifejezéssel ez a különbség jóval kevesebb, ardeal ugyebár inkább román (534.ooo). A szászok Siebenbürgenje a világhálón 837.ooo találatot hoz, érdekes módon azonban a .de kereső, körülbelül 1ooezerrel nyújt kevesebbet. Siebenbürgen is inkább németajkúnak tűnik a világhálóról, ugyanis romániai kiterjesztése mindössze 18ezer találatszámot hoz. Az eredmény változik még a keresőprogram nemzetiségének fügvényében is ugyanarra a címszóra, igaz a szászok esetétől eltekintve nem jelentős mértékben, csupán pár ezer találatig. Tehát következtetésképpen megfogalmazhatjuk, hogy három erdély, ardeal, sibenbürgen létezik, mindegyik más-más kulturális kontextusban.

Transilvania
Azonban izgalmasabbá teszi ezt a képet, ha bedobjuk a google-be a transilvania latinos kifejezését. A nemzetközileg is használt név egyértelműen román kontextusban él, nem mellékesen romániában is inkább ezzel a kifejezéssel élnek. A google.com 6.61o.ooo esettel számol. Nemzetiségi elosztásban az eredmények így néznek ki: a magyar keresés 64ezret, a román 2.7oo.ooo és a német 6oo.5oo-at olvas be. Transilvania tehát kozmopolita és inkáb a románok azonosulnak vele.

A tartalom
Erdély, Ardeal, Transilvania kiadó, nagy a szállásválaszték. Eközben Siebenbürgen inkább a kulturális örökség. Erdély és Ardeal a tartalmi megjelenítésben nem mutat sok különbséget: a találatok jelentős hányada szállást kínál a gyanútlan keresőnek, de a banki szolgáltatás és társkersők is nyomulnak mindkét oldalon. A turizmus úgy néz ki elemi részévé kezd válni a régiónak. Siebenbürgen ezzel szemben a wikipédiával kezdi és a szász kulturális örökség kincseit taglalja.

Van-e átjárás?
A virtuális világban is kevés az átjárás a kulturális jelentésekben, de létezik ilyen is: a magyar nyelvű oldalak között az ardeal szó majdnem 10ezerszer, míg a román közegben erdély 36.2oo-al szerepel. A német kultúrtérben erdélyt közelebbnek érzik, ez ugyanis 21ezerszer jelenik meg, míg a román ardeal csupán 695 alkalommal. Ez azonban kölcsönös vonzalom, ugyanis siebenbürgen a magyar oldalakon is többször (25.5oo) szerepel mint a román ardeal. A románok azonban valamennyivel jobban kedvelik a magyar kifejezést mint annak német változatát, ez utóbbit ugyanis csak 11.6oo-szor dobja ki a google.ro. Összegezve a magyar és a román hasonló módon, milliókban számolva érzi a magáénak Erdélyt. Mindegyik találatnál megjelenik azonban a wikipédia és elmagyarázza: Transilvania, Ardeal, Erdély, Siebenbürgen egy és ugyanaz, de jelentős különbségekkel.

Egy érdekes kis projekt ámerikából, a határon átszökő mexikóiak és a túloldalon azt őrző "minuteman" társaság mindennapi élet-, pillantaképei. Sivatagi naplemente az új életkezdés izgalmában és az erre fogalmazott válasz nemzeti szimbólum-köntösben. Fotóriport.

                                    A  L I N K                                       

a szar szín szándékos na

Szem és fültanuja lettem egy igencsak tanulságos és szórakoztató jelenetnek. Közös ügyeink ugy-e?.. Mégegyszer megbizonyosodtam, a társadalmi valóság élő és müködő jelentései ott hevernek a lábunk elött a súlytalan mindennapokban és nem a vaskos díszkiadású kötetekben. És pofátlanul szórakoztató tud lenni. A vastag szemöldökű, szigorúan liberális, szabadon lebegő értelmiségieknek üzenem: vigyázat, megrázó történet! Inkább nézzenek meg egy szaftos Michel Moore vígjátékot... A jelenet az együttélés színterén, sepsisztgyön történt. A mindennapok konfliktusos helyzeteiben az emberek a közös jelentések, az előítéletek nyelvén kommunikálnak. A kivülálló nem mindig érti, esetleg fasisztázni kezd. A főszereplő egy spontán, a helyzet szülte, fizteni vágyó cinkos közösség és egy rendőr, egyenruhában, románul kiabálva. A katalizátor szerv maga a sztereotípia megtestesülése, tetejébe pofátlanul viselkedik. Ekkor lép müködésbe egy tásadalmi mechanizmus. De íme az alkalmazott előítélet, egy teljesen semleges helyzetben hirtelen elővillannak a közösségi határok.


Tehát, a helyszín sztgy, a székely sziti, estefele, sorbanállás a lakótársulásnál, közköltséget fizetünk. Lassan halad a sor, kissé idegesen mocorognak a panellakók, de legalább marad idő az ismerkedésre és rácsodálkozhatok a lepusztult szocreál környezetre. A sor szerencsésebb végét egy egyenruhás rendőr zárja és lassan már negyed órája nem érti. Mint mindannyian, ő is túl soknak ítéli a fizetnivalót és minden tekintélyét latba vetve küzd a lejecskékért. A hölgy, aki "szedi a pénzt" már harmadszorra fut neki magyarázásképpen a költséglajstromnak, de a domnu´ nem vágja. Mint ahogy várható volt, lassan emelkedni kezd a decibel: "uram értse meg a számítógép könyveli" - "pe mine nú mö frájerestj" párbeszéd. A szerv retorikai stílusa egyre szemtelenebb, s kezdenek is sugdolózni egymás közt a várakozók: "te, ennek nem sül ki a két szeme?", "bunkó ingyenélő" s hasonló megjegyzések kapnak szárnyra. A vita még bizonyára hosszabbra is elhúzódott volna, azonban egy kellemes hangú öreg bajszos-bácsi a sor elejéről megszólította a lassan üvöltöző rendőrt: "uram, örvendjünk hogy csak ekkora a számla, Bukarestben ennek többszörösét fizetné". A peres fél szava elakadt, és csodának csodájára egyetértett. Végülis igen, tudja ő jól, csakhát ő itt él sztgyön és ez azért itt sok. Persze, mondja az öreg, de ezért is fizet kevesebbet. A rendőr még egy darabig csevegett arról, hogy nagyvárosban drágább az élet, ezért is jobb itt vidéken, aztán nagyot köszönve végülis elvette a számlát és távozott. Nem esett le.. A helységben néma csönd maradt, csak cinkos mosolyt váltottak az emberek. "Hülye román" hallottam a sor közepéről. Az öreg nagy derülés közben fizetett, és láttam hősnek érzi magát. Amilyen gyorsan létrjeött, olyan hamar szét is bomlott a helyzet, mindenki békésen, unatkozva várakozott tovább, fizetni. Én majd hanyott vágtam magam... Mindennapi antrológíjja :D

Betér egy kocsmába Móricka, a rabbi, a székely bácsi, Nyuszika, a medve, a rendőr, a szőke nő, a skót, Chuck Norris, Pistike, az agresszív kismalac, Dancs Annamari, a róka, az oroszlán, az anyós,  Tőkés László és Markó Béla. És felsorakoznak szépen a bárpult köré. A kocsmáros alaposan megnézi magának, majd megszólal:

-Mi ez bazmeg, valami rossz vicc?
....

Ezt is kipipálhatjuk, van már társkereső portál a könnyűdrogok fogyasztóinak is. Egymásra találni és "Beállni csak az igazival!" szlogen igazán figyelemreméltó, egy újabb bizonyíték, hogy lám-lám a szerelem örök érvényű tudatmódosító reakció. A portál nyítólapján már az érdeklődő lelkére beszél, miért is volt szükség erre a nagyon tematikus, fogyasztóorientált társkereső fórumra: "Tudjuk, hogy milyen nehezen fogadják el a marihuána fogyasztókat azok, akik nem fogyasztják. Gyakran megesik, hogy megismerkedsz vele de füstös szenvedélyed szakításhoz vezet. Na de itt vagyun mi.."- fejti ki ars poeticáját a szemfüles adminsztrátor. Az oldal könnyen áttekinthető, ami bizonyára létfontosságú a célközönég jóismerőjének. Keresőmotor is rendelkezésére áll a magánytól gyötört piros szemű tétovázóknak, és mivel az igaz szerelem nem ismer korlátokat, heted-hét-határon keresztűl nyomozhatnak a mosolygós nagy Ő után. Azonban egy apróságra legyenek tekintettel a szerelem felhőkben járó lovagjai: könnyen tragédiába torkolhat Cindy18-al a randi, mert elképzelhető ugy-e, hogy a csábos tekintetű hölgyemény a kábítószerellenes különítmény szőrős lelkű és petű munkatársát rejti. Hogy mik vannak..

Na a napokban jól vesénrúgott az immunrendszerem, vörös, bedagadt szemekkel feküdtem és trombitáltam ki az orromon a felesleget. Egy új bacilustörzs fejlődött ki körülöttem és főleg bennem, lassan rá se hederítve a paracsetamol s piramidon írtóhadjárataira. De asszem túlélem, ma már képes voltam végighallgatni fat freddy-t s jót röhögtem a helyi rádiósztár gagyi reklámján. Jól esett magam mellett tudni azt, aki igazán számít, együtt szortyogtunk ebben a papírzsebkendő illatú, lehangoló kontextusban (merszi Rálúká, áj grizsö de tinye lá Szibíjú ;). Olvasgattam, múviztam és hahiszitek hanem, berobbantottam a rezsót, jó meleg van most is, itt duruzsol mellettem mint egy kandaló, remélem nem robban a képembe.. Mindenesetre végleg leszámoltam a nyárral, az idén többször nem dőlök be a napsütésnek, persze a melegítő is túlzás. Értem én, de leszarom ugyebár..
Na és mi a tanulság? Az, hogy kettesben szép a magány.

Fat Freddy´s Drop: Roady (úgy érzem magam mint a polip, kimászva nyakon ragadja a szakszafont:)




Ápropó. Mellékszálként hadd mutassam be, ha nem ismeritek a szopós kis John Mayer-t (folytatva politika és zene nagysikerű rovatunkat). Ebben a kedves vidiójában a babahajú művész érzi a politikát, ígyhát politikai is lett a klipp, szegényke.. Popérzés és világmegváltás, fájdalmas akordok és street-art. A legények várnak, háha megváltozik a világ vazzee, és bár abban biztosak abban, hogy így nem fasza, nem igazán tudják artikulálni mi is bántja őket és mit tehetnének ellene. Na majd úgyis jön a nagy generácijóváltás, aztán mi vezérkedünk, mongya sóhajtva.. És inkább összefirkálják tüntetésképpen a néma falakat. Ez is tanulság..

Minek örülj ha esik az eső? Akárminek, de mi lehet szép egy gatyájáig ázott, hideg pocsojás városképben? Azt hiszem a nagy városépítők errefele nem igazán vették figyelembe az eső okozta esztétikai zűrzavart. Ázott, megkopott színű panelek, házak, beszivárgó szürkeség mindenhol. Pedig lehetne pozitív példát is keresgélni. Nekem személy szerint tetszik az ilyenkor elsötétülő és csillogó aszfalt. Gyerekkorom nagy élménye a budapesti kékesszürke aszfaltburkolat amin végigcsordogál az eső. A szecessziós épületek ilyenkor tiszta színben pompázó zsolnai cserepei is vidám kis látványszigetek. Itt a székely szitiben ezt a képet talán a múzeum épülete adja vissza. A zöldövezet, a fák levelei szép zölden csillognak, már abban a kevéske fényben, jön hogy fűbeharapj. Az őrkői cigányasszonyok színes, rikító rokolyákban, fejkendőkben is üdítő látvány. Néhány esőernyő is vidám hangulatot sugározhat nem? Vagy egy kedves, borzolt szőrű ázott kóborkutya, mert hát ugy-e lassan ez is hozzátartozik a városképhez.

Mindez kicsit feldobhatja a didergést, szendike szavaival élve csak ha éppen nyakig nem loccsant egy elhaladó dácsija! Ha van még ötletetek az esős napaok urbánus szépségére, tessék beszólni vele. Kösz.

Azt hiszem a legjobb mégis ilyenkor a Tein kávéház élénk kékje, kis füst, familiáris hangulat s egy pohár forralt bor. Ja, és hétvégén falusi mikró-elektrónik parti Komollón. Ujjé!
(fotó larisa)

A politika a szabadság paradoxona: az ember a társadalomban. A réten szaladó kislány beletapos a hangyabolyba.. Animáció, kép, zene és egy kis szöveg, jelentés; az evolucióról? A zene politikai és kulturális értelemben is releváns. Politizál a zene vagy zenél a politika? Mindkettő.
Pearl Jam: Do the evolution.

Ismerek én is jónéhány itt élő és alkotó fradi-drukkert, de hogy ezek az emberek képesek magyarországon előfizetni a kábelt a mérkőzések miatt, hát enyhén szólva meglepett.
Az biztos, nem szinvonaláról híres a magyar foci, sőt egyáltalán nem híres. Akkor miért nézik? Talán mert kábé a székely C- és B- diviziós futbalhoz hasonló élményét nyújthatnak. Esetleg a moszkva-téri kirándulások alkalmával belenőttek a hungaro-pannon labdarugás káprázatába. Vagy eccerűen azért, mert magyar. A foci és identitás, a labdarugás és a nemzeti szimbólumkészlet összefonódása régi közhely és valószínüleg itt is erről lehet szó. Közelebbinek érzik a pocsék magyar focit, mint akár az erdélyi magyarok körében népszerű kolozsvári CFR csapatát, ráadásként pár éve a székely hokit budapesten is játszák. Érdekes nah, mitesmongyak, határon átívelő magas labda..



2oo1 szeptemer 11-én egy hatalmas pofontól Allah berepült a patinás belvárosi porcelánboltba. Mint egy tégla zuhant át a kirakaton, csörömpölve sodorta az üvegpolcokat, szilánkajira zúzva a feszült hátú balettáncost és a szépen mázolt angyalsereget. Meglepetésében el sem akarta hinni mi történt vele, zavartan topogott a giccstörmelékben. "Hogyaz Isten b****meg!!" kiáltott a hívő boltos meglepetéssel kevert kétségbeeséssel. Isten és Allah így, ebben a feszült hangulatban találkozott újra, szeptember 11-én. Az erő velük van.

in memoriam elefánt a porcelánboltban


Na ezt nem én találtam ki, csak majdnem.
Történt az, hogy nagyon-nagyon régen, valamikor és valahol egy kis közösség vallási izgalmában feltalálta a kapitalizmust, megidézte annak szellemét. S lebontván az Úr nevében a földi javak szerzésének lelki gátjait, elszabadult az édes földi pokol. A kapitalizmus szelleme átgyúrta a világörökséget és berobbant a civilizáció, népeket, birodalmakat, kultúrákat söpörve el. Egy vallási indíttatású morál kiszabadult eredeti lelkületéből s egy eget-földet rengető hatalmas erővé vált. Mert manapság ugy-e pl. a multik nem az ájtatosságukról híresek.

Aztán jónéhány-valahány évre-időre megszületett a multikulturalizmus eszméje is, boldogságot és üdvözülést igérve az egymást gyötrő nemzeteknek, kultúráknak. Az emberi naivitás ájtatos papjai, a liberális gondolkodók megálmodták és papírra vetették a képletet. Gyógyír a gazdaság és kultúra elképesztő párosára a, semlegesség jegyében. Az most mindegy, hogy bevált-e vagy sem, legalább merjünk álmodni.

És most az érdekesség! Úgy néz ki, itt Drakula sötét földjén dr. Fránkenstájn módjára keresztezik a kapitalizmus szörnyetegét a gyengéd multikulturalizmusal! Kiengedik a palackból a multikulti szellemét, hadd fajtalankodjon kedvére. És így születik a sc. Multicultural srl., kereskedelmi társaság. Micsa gyöngéd perverzió! A multikulturális kapitalizmus hasznot termel, érted értünk értük értékeset és értékesen? Hogyan?? Multi-kulti módra, hogyan is másképp! Teccik érteni? Én nem. És ez nem vicc, már él és lélegzik. Aztán hogy ebből milyen hétfejű szörny lesz, pffff..

Abbiza hej! Bélinkeltek táttámé. Nyelem a megindulástól könnyem s a taknyom, szortyogok rendesen az érzések közepette. Nem is tagadhatják, zsíros hasznot húztak belőlem, de hát ez a sorsuk a vidéki blogolónak.

Köszönöm szépen indexponthúúú!
Szívesen látlak benneteket egy szelet zakuszkáskenyérre, de komolyan.

Ünnep! s elnézést a szar dizájnért mindenkinek..

Szondáztam és kiderült: Markó elegáns fölénnyel vezeti nagy kihívóját Tőkés Lászlót a világhálón. A püspök emellett parázs vitát gerjeszt a Wikipédián, de Markó kommunista.
Nyakunkon a nagy "ó mond te kit választanál?"..

A Google  a markó béla "kifejezésre" 295.000 találatot számlázott, míg tőkés lászló-t csupán 160.000-szer dobta ki a keresőmotor. Tehát béla százharmincötezres fölényt tehet zsebre, amire a Youtube-on  kemény +18 videóval tetéz, itt lacikának csak nyolcat sikerült jegyeznie. De a harc kemény. A Wikipédián legnagyobb szörnyűlködésemre mindketten jelen vannak, bár tőkés személye szervezetlenebb és még itt is vitatott, na de majd az utókor.. Szépségversenyben markó lett a királylány, tőkés és a szépség kategóriájának társítása csupán 66ezer találatot hozott. Azonban érthető módon, az egyházi személyiség becsületére legyen mondva, kevésbé komunista mint markó, itt az előbbi fölénye hangsúlyos. És az is kiderült, markó nagyobb köcsög mint tőkés. Igen, bármennyire is meglepő, a Google nyers adatai szerint a szövetségi elnök majdnem 200-al olyanabb.

A mérés természetesen nem reprezentatív, nem kell senkinek kétségbe esnie. Tessék követni kedvenc kókánk  útmutatását és digitalizálni kis nemzetünk politik-kampfját.

Múzik!:

Ma délután minden erdélyi magyar rémálma, nemzeti katasztrófiája teljesült be: atombomba találat érte, majd marslakók támadták meg érdekképviseletünk honlapját! Markó Bélát sikerült idejében biztos helyre menekíteni, de a kár felbecsülhetetlen. Bizalmas, meg nem erősített információink szerint a támadás mögött a nagyváradi püspök állhat, kinek intergalaktikus ambiciói közismertek. A zűrzavart kihasználva, az ostrom után ismeretlen tüntetők rohanták le az oldalt, valószínüleg az erdélyiMagyargárda randalírozóiról van szó!

Helyszíni tudósításunkat itt tekinthetik meg:
Vigyázat megrázó felvételek!

Atomtámadás (klikkelj!)
Marslakók pusztítnak (klikkelj!)
Randalírozók (klikkelj!)

zakuszka rílóded. igen, elkezdődött, itt a befőzés-ünnep, háziipari valóságshow!! táncra perdűlő ízlelőbimbócskák, igen igen, készűl minden másnapos, gyötört lélek varázsszere: a zakuszka! boldog zsivaj a konyhákban, békésen rotyog a massza, fiam aztán hozd haza a borkányokat..

piacon sürgő-forgó nagyik, anyukák, a cipekedő ífjúság és a mosolygó kofa: tisztelegnek a gasztronómiai csemegének.

szimbólum ez a táplálék uraim: a balkáni népek közös ízvilága, a mindanyiunkból gyúrt közös massza. bolgár, román, székely s mágyár, szerb, bunyevác, rendőr és politikus ugyanazt képes szeretni, ez a nagy megbékélés minimuma. a közös csámcsogásért!

(kép szendike)

úgy néz ki vége az "ethnopolitikai monopoli" társasjátéknak és most már biztos: fagyos hangulatú választások elé nézünk. két csábos kérője is van már az ismeretlen erdélyi magyar szavazónak.
a felek a lehető legnehezebb kompromisszumot hozták meg: szabad kezet adtak egymásnak és mégcsak kígyót-békát sem kiálltanak. micsoda hülye hippi duma ez?... mindegy.. óó, hol vannak azok a régi szép idők, mikor az udvarló gavallérok simán felpofozták egymást majd bekötött szemmel, 20 lépésnyire kikérték maguknak az egészet??

tőkés elindult, meg akarja mérni magát a választásokon és jövőben így lesz kézzelfogható tárgyalási alapja: ennyit kaptam, cserébe ennyit kérek! oké..

egyikük sem akar brüsszelbe menni és úgy látszik minkét fél bele is nyugodott: ha harc legyen harc, szondázzák meg élesben melyikük nevét skandálja majd a nép.

és letolják magasról az európai képviseletet, mert egyértelmű, ha külön indulnak marad mindenki itthon a szocreál irodabútorral. a böszeszkus szavazáskor már beomlott a félreszavazás lelki gátja polgártársaink körében, tehát szabad a vásár.

jól érzik most ők a politika, ők a nagyok, ők tudják jobban. a szavazáskor majd a választók. ha ez az ára, hát legyen, a 2008-as választásokig így legalább kiegyezhetnek.

süket hippik..

szebenben szállt az ige és akkor váratlanul cselekvéssé fajult a dolog. az ökumenikus találkozón a lassú lángon zortyogó spirituális tokányba beleszart a légy. a hozsannába bekerült a gerilla, a rendőr, a jogállam és a csárdás kimerültségig. Tőkés László szereti az  Istent, de nem akárhogyan.

láthatóan mindenkit összezavart az, hogy valami történt. egy velejéig európai, frigid ökümenikus piknik aktualitást kapott.  és urambocsá´ nemcsak az Úr ragyogott a reflektorfényben, sőt kicsit magára hagyták. igazi katalizátor ez a Tőkés na, azt hiszem érti, a vallás nemcsak a rózsafüzér morzsolgatását jelentheti.

és Tőkés Lutherként kiszögezte szeben kapujára tételsorát. persze Luther óta változott a világ, de a közösség és így a szent ügy adva van. csak a spirituális megújjulás veszett el valahol útközben, ha nem a brüsszeli politizálás jelenti azt. politika és vallás nem zárja ki egymást, sőt. Tőkés erre hajaz mikor az üdvözülésbe belefoglalja földi mocsok mindennapi kenyerét is. Tőkés, ez az igazság nagyon tudja ezt a képletet és lám-lám van töke játszani ezekkel valami jobbért.

csak még az nem tiszta számomra, hogy mi ez a jobb..


há´ urambocsá kicsit elgondolkoztam. minap nézegettem ífjúságom zenei nagyjait a youtube-on. so 90´s ugy-e... pl. temple of the dog szupertrúper, pörl dzsem és szándgárden egyszerre tátti. blood is on the table their mouth are chocking.. és lemeredtem : ezek bőgnek vazzee!!!! locsog a nyáltól! kva életbe,ÉS ÉN EEN NŐTTEM FEL??!!  úristen...
de tényleg én nemtom mi a fene vert ezekbe a 90-es években. talán dr. álbán" icc máj lájfján" kívűl mindenkinek kurvárakomolyan fájt a zélet. de túl vagyunk rajta.


hm..egy kis drámendbéjz jojo mayerrel??





 

szeptember végén sztgyön landol a Krétakör társulat, teljesen önszántából. Schilling Árpád beveti magát a háromszéki főváros kultúrmiliőjébe, lesz ami lesz, ő feltárja vizíóját a széköly atyafiaknak. most először és remélem nem is utoljára. mindez azért történhet így, mert a román színház új igazgatója TAMper2 nevű Színházi Találkozót szervez, egy Hu és egy Ro rendezővel. a román rendező pedig nem más mint a román színjátszás fenegyereke, Radu Afrim.

a projekt lényege: veszünk 2közösséget(gyengébbeknek: román-magyar) + 2rendezőt(román-magyar) és kijön a varázslatos multi-kulti képlet. Schilling a hamlet.ws és a Siráj előadásokkal, Afrim pedig a joi.megaJoy(Csütörtökünnep) és a Gyurma(Plastilina) előadásokkal szál ringbe.



mi he?

a lángoló ember fesztiválja, nevadai sivatag, reno mellett (us). valaki felakasztotta magát s azt hitték intstaláció.. :)) sok süket hippi..

a cigányok problémáira nem találni felelőst. senki nem vállalja, még ők sem. közösségeik meglehetősen sokat szívtak a XX század történéseiben. átlépett a fejük fölött nagyjából minden modernizációs hullám, kimaradtak és azóta is a kispadon csücsülnek, nem igazán részesei a nagy román álomnak. hogy ez így alakult és nem másképp, legyünk őszinték ők is felelősek. de nem az a lényeg ki miért hibás, henem hogy akkor most mi lesz?

manapság azt hallani, hogy lopják a termést, eljött ugy-e az ősz, a begyűjtések ideje. most olvasom, már 3széken is legörbűlt szájjal mennek a székely falvak polgármesterei panaszkodni az állam tátához, segíccsen ők ezt már nem tudják megoldani. legfeljebb kapával s fejszével mint apácán, de ez nem válna senkinek a becsületére.

ettől eltekintve bíztató, hogy a közös ügy érdekében szerveződik a "rendtartó falu", annak minden része: önerőböl, szervezetten őrzik a termést, a cigányok pedig önerőből szervezetten lopják azt. hát segítsen aki tud. sajnos a kis falusi társadalmaknak ezenkívül nincs se ötlete se erőforrása a gondok békés orvoslására. az igazi probléma azonban az, hogy a segítő kart nyújtó államnak sincs jobb ötlete. legfeljebb ugyanaz mint az apácaiaknak, csak ő törvényesen pofozkodik. biza..

ez is lehet politikai. előbb vagy utóbb dugás lesz a vége, csak így még nem tiszta ki-kivel-kit, s hogyan. hogy deviáns az mindegy.

natehát. ezek a fiúk szorongnak összezárva nap mint nap az ország koleszában és mindenki meg akar dugni mindenkit. egyedül nem megy, hát talán csoportosan. és hogy - hogynem ott egy árva eunuch is(magyarul töketlen), kicsi és nagyon egyedül érzi magát. ő más, ő érzékeny lelkületű, őszintébb és szebben is énekel.

de a dugás az nem igazán megy neki.

szereti, de nem megy: hiányzik a töke, a súlyos golyó ami latba esne. kár, de dugni így nem tud és nem is hagyják. a macsó srácok elintézik az egészet egymásközt: parázs vitákban felhevülve egymásnak esnek és mocskos szavakat kiabálva, perverz játékokat játszanak. ő dugni nem tud, csak néha megdugják. sajnálatra méltó törékeny lélek ki misztikus szavakat búg kéjelegve. teljesen szalonképesen.
ő a zenei aláfestés, egy szerelmes szonett aminek semmi értelme. de zengi csodálatos sziréndalát és körbetáncolja a fiúkat. hátha.

ráférne egy alapos..

zene a politika címkében. na az első vidióbészúrás bejbe.. faszás zene s képvilág, a szöveg kissé nyál de hát mindenkinek fáj valami. smells like 90´s
na
közbe a viacom kibaszta a youtuberól, de még van egy változat :D
újralinkelem nah
ja s ha teccik kezeket a magasba
!!!

sztgyön mindenki megálmodja a maga kis kocsmáját. mert hát ugy-e kocsmázni fasza, kocsmázni jó, de nem mindegy hol. haveri körben vagy magányosan, tüzes vitában (pl.zene vs. dizájn) vagy kalkulációkban de brejnsztormingolnak. az előbbi kevésbé, az utóbbiak nagyobb sikerrel járnak. bevallom, a mi kis társaságunk is működtetett egy "klubbot", a klubot egy ház pince-földszint mittoménmilyében. ki lett diszítve, valami kazó, leánkák s izé mindig került, s szeggyed..

na de hogy ez társadalmi méreteket ölt, ez jól meglátszik a  változó kocsmakínálaton. megnyílik, jönnek a haverok, megy egy darabig aztán többsége slussz: bunker 1, bunker rilóded, gálickő, bástya, MitMetMa, szimpla, briksz vagy mi stb. mindenik más, de csak kicsit. dizájn, zene s a vendégsereg csak asztalt vált. sztgyön kocsmakultúra (ha van ilyen, vagy csak sültetem tanáraim képét..) az asztán virágzik. szocializálódunk és elég korán kezdi mindenki: szopránhangú legénkék szűz bajsza akadozik össze.

Mártin Luther King  híres "áj hev ö drím-jét" bizti egy fasza kis kocsmában látta volna. ő is jobban járt volna s sztgy is.

mi a politika? sokminden. de van ami még érdekes is.
mindenki szóba állt már valaha a civil, "az egyszerű" emberrel. a közönséges, a gyalogparaszt, az eklektikus politikát látta. ilyen, mert minden belefér. a piacon, a kocsmában, mise után, kávéházban. ez nem az a politika, bár a szereplők ugyanazok, teljesen más a szereposztás, pl.: itt markó béla nem a szövetségi elnök, hanem rabló-gazember, a Béla.

ez a mindennapi élet politikája: mocskos, büdös, rabló és nemzeti és morális. nemzeti, mert az identitás felöl jön, morális mert vegytisztán itél: jó vagy rossz. tájékozott? igen. amire szüksége van, azt érti, tudja. demokratikus? igen, csak teljesen más értékekre épít. nyitott mert bármit képes értelmezni. nem csatlakozik, tiltakozik, nyilatkozik. nem a prioritás, a kompromisszum, a jog nyelve, de hiteles és ami a demokráciában fontos: többségben van.

na ez a politika a "civil társadalomé". nem azoké akik a politikából élnek, legyen az irodista, újságíró, politikus vagy éppen a k**rva anyja.* nem jobb és nem szebb, de van és különbözik és így fejezi ki magát.

*(elnézést a mamáktól)

"a"
yesterdays
egyszerűen jó muzsika. bejbe..

itt
ne néztem ki a fejemből s az ablakon, s láttam itt nincs mese, vége a nyárnak. az előbb fél kilenc volt és már sötét van a székely szitiben, sztgyön. s persze mi jut az ember eszébe ilyenkor (amellett, hogy ki kéne faszolni az éccakába)? na nem leszek fárasztó: a nyár. milyen volt szőkesége, főleg az a része amit itt székelylend ágyékában töltöttem. ÖSSZESSÉGÉBEN JÓ. tényleg. nem rossz ez a hely, mondogatom a kételkedőknek (főleg azoknak akik megkérdik tőlem: te, jó neked itt?). persze magam is bíztatom, és végülis mindenhol jó lehet ugy-e, de nem akarom szívatni magam.

kimozdulni mézeskalács városkádból, falucskádból
legyen jó, de hogyan? megmondom vazze: mozogni. s jó társaság s minden ami ezzel jár. itt a pityókaföldeken kevés yuppi hely nő, de ha nemcsak a "cörány" 3székben hanem csik, gyírgyó és a kisasszonyos udvarhelyt is beszámítjuk, elég izgalmas képet kapunk. van hol művelődni (szándékosan raktam elsőnek a sorban..) bulizni, strandolni, sörözni, csóréskodni, pofázni stb. sőt.. mozogni. mert összességében van élet. . mozogni kell. csütörtökön falusi házibuli ethnó-drámendbéjszel, pénteken színház itt, szombaton buli csikban, hajnallban feredés a sztannában, vasárnap pedig babamúzeum nézés (elég vicces tud lenni :)). ez lenne hát a székely metropolisz, csík, sztgy, kézdi, gyírgyó, odorhely  stb. együtt. működnek már zenekarok is ezen az elven, innen onnan verbuválják tagjaikat: tündérgrándék, transzilmániáék stb. mégegyszer: mozogni,  s na tényleg jó székely fílíng jön le.. csak jobb utak kellenének és ingyenautó minden székely atyafinak.. ja, persze hülyén hangizk hogy székely metropolisz.. segíccsetek
(a fotó Tücsök barátomé)

Ambiciózus stábunk minden véleményre kiváncsi (nó, nem erény ez, de jól hangzik). Így magyarázható, hogy felkerestünk egy névtelen kisvárosi irodistát, aki váltig állítja: ő is gondolja. És persze "a" nemzeti gárdák jelenségéről mertünk kérdezni.

Mit szólsz hozzá? Jelenthetnek ezek a gárdák valamilyen veszélyt?

Ja, de ezek nem fenevadak hanem érző szívek.. És egyelőre inkább farkasbőrbe bújt bárányoknak tűnnek. 

Aha. De végülis bármi megtörténhet..

Bármi azért nem. A fasizmus hülyeségét szerintem mégegyszer nem lehet elsütni; ha erre gondoltál..

....

.......

Erre is. Ööö..nem jegyeztem le több kérdést...

Ezek az emberek szimbólumokban gondolkodnak és szeretik ha dobban a szívük. Sajnos az ötlet maga az régi és elég rossz emlékű.. A vasgárda is végzett hasznos társadalmi munkát, de azért köszi szépen nem erről híresek. Szabadidejükben (ami sajnos bőven akadt) csináltak mást is. De az akkor volt. Ezek ha jámbor masírozó osztagnak maradnak, donorkodnak és nemzeti karnevál közepette gyomlálgatják a parlagfüvet, hát csak tessék. Ha pedig fenyegetővé válnak: a demokrácia meg tudja védeni magát ellenségeivel szemben, nem? Legyen ez a zárszó?

Já, já.. Nem kell beszarni. Azért komoly ötlet lehetne egy női különítmény is: masírozó egyenruhás csajok miniben...

Oké. Megszervezzük?

"Mindazonáltal soha ennyi lehetőség nem nyílt még a magyar közösségek számára, hogy saját életüket újrafogalmazzák. Az internet, a digitális világ, az új média eszközei sokszorosára tágíthatják a magyarság kulturális terét." Kóka János

na itt a digitális nemzetek korszaka! zseniális gondolat! tessék csak digitalizálni és feltölteni büszke kultúrnemzetünk a nyetre, hazafias cselekedetté válthat a szörfölés, blogolás, és iwiw-kedés. valami elkezdődött..

az idegeimre mennek az iwiw-en nyomuló, kapitalista szellemű jóakarók...válaszlevél, levél.

..egyes...kettes.....oké! -fog ez menni..
Namármost. Kezdjük mindjárt az elején: háj evribádi!
Ez lesz a blog, na persze hogy csak lesz mert még egyelőre egy nagy pucér semmi. De majd és aztán.

Tehát még marad a semmi! Íme (jó szórakozást):