sztgyön mindenki megálmodja a maga kis kocsmáját. mert hát ugy-e kocsmázni fasza, kocsmázni jó, de nem mindegy hol. haveri körben vagy magányosan, tüzes vitában (pl.zene vs. dizájn) vagy kalkulációkban de brejnsztormingolnak. az előbbi kevésbé, az utóbbiak nagyobb sikerrel járnak. bevallom, a mi kis társaságunk is működtetett egy "klubbot", a klubot egy ház pince-földszint mittoménmilyében. ki lett diszítve, valami kazó, leánkák s izé mindig került, s szeggyed..
na de hogy ez társadalmi méreteket ölt, ez jól meglátszik a változó kocsmakínálaton. megnyílik, jönnek a haverok, megy egy darabig aztán többsége slussz: bunker 1, bunker rilóded, gálickő, bástya, MitMetMa, szimpla, briksz vagy mi stb. mindenik más, de csak kicsit. dizájn, zene s a vendégsereg csak asztalt vált. sztgyön kocsmakultúra (ha van ilyen, vagy csak sültetem tanáraim képét..) az asztán virágzik. szocializálódunk és elég korán kezdi mindenki: szopránhangú legénkék szűz bajsza akadozik össze.
Mártin Luther King híres "áj hev ö drím-jét" bizti egy fasza kis kocsmában látta volna. ő is jobban járt volna s sztgy is.
Áj hev ö drím
2007.09.03. 00:44 | Brátiszlává | Szólj hozzá!
Címkék: mindennapi politikai
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://napersze.blog.hu/api/trackback/id/tr72156039
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
