A hős és a rendőr - sztereótipikus cinkosság
2007.09.18. 20:36 | Brátiszlává | Szólj hozzá!
Címkék: mindennapi politikai
Szem és fültanuja lettem egy igencsak tanulságos és szórakoztató jelenetnek. Közös ügyeink ugy-e?.. Mégegyszer megbizonyosodtam, a társadalmi valóság élő és müködő jelentései ott hevernek a lábunk elött a súlytalan mindennapokban és nem a vaskos díszkiadású kötetekben. És pofátlanul szórakoztató tud lenni. A vastag szemöldökű, szigorúan liberális, szabadon lebegő értelmiségieknek üzenem: vigyázat, megrázó történet! Inkább nézzenek meg egy szaftos Michel Moore vígjátékot... A jelenet az együttélés színterén, sepsisztgyön történt. A mindennapok konfliktusos helyzeteiben az emberek a közös jelentések, az előítéletek nyelvén kommunikálnak. A kivülálló nem mindig érti, esetleg fasisztázni kezd. A főszereplő egy spontán, a helyzet szülte, fizteni vágyó cinkos közösség és egy rendőr, egyenruhában, románul kiabálva. A katalizátor szerv maga a sztereotípia megtestesülése, tetejébe pofátlanul viselkedik. Ekkor lép müködésbe egy tásadalmi mechanizmus. De íme az alkalmazott előítélet, egy teljesen semleges helyzetben hirtelen elővillannak a közösségi határok.
Tehát, a helyszín sztgy, a székely sziti, estefele, sorbanállás a lakótársulásnál, közköltséget fizetünk. Lassan halad a sor, kissé idegesen mocorognak a panellakók, de legalább marad idő az ismerkedésre és rácsodálkozhatok a lepusztult szocreál környezetre. A sor szerencsésebb végét egy egyenruhás rendőr zárja és lassan már negyed órája nem érti. Mint mindannyian, ő is túl soknak ítéli a fizetnivalót és minden tekintélyét latba vetve küzd a lejecskékért. A hölgy, aki "szedi a pénzt" már harmadszorra fut neki magyarázásképpen a költséglajstromnak, de a domnu´ nem vágja. Mint ahogy várható volt, lassan emelkedni kezd a decibel: "uram értse meg a számítógép könyveli" - "pe mine nú mö frájerestj" párbeszéd. A szerv retorikai stílusa egyre szemtelenebb, s kezdenek is sugdolózni egymás közt a várakozók: "te, ennek nem sül ki a két szeme?", "bunkó ingyenélő" s hasonló megjegyzések kapnak szárnyra. A vita még bizonyára hosszabbra is elhúzódott volna, azonban egy kellemes hangú öreg bajszos-bácsi a sor elejéről megszólította a lassan üvöltöző rendőrt: "uram, örvendjünk hogy csak ekkora a számla, Bukarestben ennek többszörösét fizetné". A peres fél szava elakadt, és csodának csodájára egyetértett. Végülis igen, tudja ő jól, csakhát ő itt él sztgyön és ez azért itt sok. Persze, mondja az öreg, de ezért is fizet kevesebbet. A rendőr még egy darabig csevegett arról, hogy nagyvárosban drágább az élet, ezért is jobb itt vidéken, aztán nagyot köszönve végülis elvette a számlát és távozott. Nem esett le.. A helységben néma csönd maradt, csak cinkos mosolyt váltottak az emberek. "Hülye román" hallottam a sor közepéről. Az öreg nagy derülés közben fizetett, és láttam hősnek érzi magát. Amilyen gyorsan létrjeött, olyan hamar szét is bomlott a helyzet, mindenki békésen, unatkozva várakozott tovább, fizetni. Én majd hanyott vágtam magam... Mindennapi antrológíjja :D
A bejegyzés trackback címe:
https://napersze.blog.hu/api/trackback/id/tr79169747
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.