Minap a szövetségi elnök fején találta a szöget: új honfoglalás kellene. Nagyon de nagyon egyet tudok érezni és érteni: hányszor panaszkodtunk már életterünk körülményességére és az elvándorlási statisztikák is elég beszédesek. A folklór visszatérő motivuma a vándorélet: gondoljunk csak Tamás Gáborra.. Ha már Árpád vezér elhozott idáig, merjük továbbgondolni jövőnket! Natehát lóra, ladikra, szekérre, dácsijjára fel nemzettársak, menjünk! De merre? Mert ha már újrakezdjük én ammondó vagyok, gondoljuk meg jól hova.
Miért menjünk?
Először is szar az időjárás. Mindenki szereti a meleget, akkor minek fagyoskodunk évente több hónapot? A hosszú hideg, árvízek, szárazság porlasztja irisórai idegeinket és már pálinkát sem szabad főzni, főleg ha azt is elverte a jégeső. A női combharisnyák korában metroszexuális székelyharisnya sem véd a reumától és amúgy is: jobb a tanga mint a flotírbugyi. Közhely, hogy ahol melegebb van, ott az élet is olcsóbb: nincs fütésszámla és a pálmalevélből szőtt ház is kevesebb költséget emészt. Ó, a délutáni szieszta áldásos nyugalma: vészes demográfiai mutatóinknak is megkönnyebbülést jelentene az édeni állapot.. Nem mellékesen a termőföld sem valami, erdő alig maradt és talajkincs sem kecsegtet sok jóval. Emellett lelki táplálékunk, büszkeségünk a régmúlt, amit hermetikusan zárt múzeumokba cipeltünk karbantartására, jó drágán. Ezek árnyékában úgysem mernénk újrakezdeni. Ráadásként senki sem szeret itt minket, depizünk is emiatt rendesen. Az erdélyi magyar rezervátuma, magyarul az autonómia így és itt nehezen fog összejönni. Ha ez szabadságunk garanciája, nézzük meg hol könnyebb? Merjünk szabadok lenni: gedankenexperiment.
Merre?
A csillagporos útvonal az előbbieket és az utazási irodák népszerű célállomásait ismerve eléggé egyértelmú: Dél. Követhetnénk bölcs vándormadaraink útvonalát.
Azonban Afrikában megintcsak a kisebbségi sors keserű kenyere fenyeget, meg aztán minek belekeveredni a törzsi háborúkba? Afrikát semmiképp nem ajánlanám, esetleg időlegesen, szafarizásképp.
Ázsia
Ha figyelembe vesszük az autonómia igényünket is, gyakori előfordulási helye ennek az Orosz Föderáció. Igaz hideg van, de arrafele még rokon népek is tanyáznak és nyugis, családias halászgató-gyűjtögető életmód várná vándornemzetünk. Olaj és földgáz lapul a föld mélyén, de még fa is van bőven, tehát ott is kamatoztani lehetne a már bevált vagyongyarapodási modellt. A gond csak az, hogy ruszofóbok vagyunk, jó okkal: az aradi 13-ra is most emlékeztünk. Kína pedig nem alternatíva, úgyis errefele tart, minek a karjaiba szaladni önként? Kelet esik.
Amerika
Továbbgondolva, ha a melegebb éghajlat és az autonómia felé vezetjük népünket komoly sansszal merülhet fel Dél Amerika. Tekintettel az ottani politikai hagyományokra, jó eséllyel kiálthatnánk ki köztársaságot valamelyik banánültetvényen, vendégmunkásként.
De ha már Amerika, miért nem a gazdagabb Észak? Hely és életszínvonal van bőven, a rézbőrű rezervátumok mintájára beilleszkedhetnénk a nagy amerikai álomba és még furcsán sem néznének ránk az amish-ek társaságában. Mondjuk pl. Észak Dakotában.
Óceánia
Ne hagyjuk azonban figyelmen kívül a szigeteket: nem zaklatnának, strandolni lehet és gazdagon terem a kókuszdió. Óceánia valamelyik lakatlan szigetcsoportja ideális lenne, a kis szigeteken a székely székek és az egymás közti torzsalkodások is valós területi alapot nyernének: Partium-szigete, Szórvány-szigetcsoport, Székely-sziget stb.
És a Margit-sziget
Jó eséllyel pályázhatna azonban Budapest, a Margit-szigettel. Ismerős, közel a természethez, lehetőség lenne az autonóm, szigetlakó életformára és még termálfürdő is van. A romániai magyar szigetköztársaság, benne az anyanemzetben.
Tehát ezek lennének a lehetőségek, tessék jól meggondolni és dönteni. Na, merre tovább?
