Bizonyára sokunkat foglalkoztatott a kérdés, hogy hová tűnt a magyar nemzeti popbozót karakteres fészkelője, Kozsó. A rettenetes tincsével. Nos, különösebb hajdísz nélkül ugyan, de újra felszínre dobta a kegyetlen sors. Készüljetek fel, Kozsó él. És sosem találnátok ki hol: hát Sepsiszentgyörgyön, hol is máshol.. (Székelyföldön a figyelmetlenebbek kedvéért). Pár hete történt, hogy melléjenyúltam a kilincsnek mikor betévedtem a lokálrádió studiójába: Kozsó rámhellózott beléptemkor, türelmesen várakozva az interjújára. Hoppá, repedt szét az agyamban a gondolat. Hogy-hogy? Mi történhetett?

Évek óta nem hallottam semmit felőle. Persze, ez föl sem tűnt, de így belémhasított a felismerés kétsége: Kozsó szentgyörgyi, naná székely lett?! Ezt az ámokfutást!! Te is fiam, Brutusz? Na nem mintha csodálója lettem volna, de mint ember biztosan nehéz volt neki is feldolgoznia ezt az egzisztenciális meghatározót. Nem, nem mertem a szemébe nézni, de külalakra, smink nélkül pontosan úgy festett mint egy suttyó, szentgyörgyi digó. Nehéz volt eldönteni, hogy ez az igazi énje, vagy csupán egy nagyon alattomos álca?

Az évszázad pop-kálcsör összeesküvését kezdtem sejteni. Ugyanis jóideje arra lettem figyelmes, hogy egy szelíd férfiúi hang naponta többször kéri a kivánságműsorban az Ámokfutók Szomorúszamuráját. Aztán nemsokára megtudtam, Kozsó összehozott egy új albumot, amit a lelkes székely közönségen le is tesztelne. Egy albumbemutató "Karácsonyi Szuperkoncert" keretei közt, a Jézuska szülinapi zsúrjára, Kézdivásárhelyen, az ottani helyi kulturális élet kiemelt helyszínén, a sportcsarnokban. Ha nagyon akarjátok, itt még jegyet is nyerhettek. Félő, hogy december 22-én, közönségileg a halálra táncoltatott lány képe elevenül fel. Nem szándékozom különösebb tanúlságot levonni, de bármilyen felesleges erőfeszítés és élmény nélkül: meneküljön aki bír!

Hajrá karácsony!