Talán a mindennapi politikus gondolati szerkezetének svédkulcsába botolhattak bele azok, akik a a napokban a transindexen bóklásztak, itt. Kovács Péter fiatal politikus és blogdrusza egy rendhagyó, tartalmilag szoros publicisztikában az ífjuság zászlaja alatt végigmasírozik a demokratikus, viszont kevesebb szakszerűséget előidéző előválasztási procedúrán. A szóban forgó intézményt alaposan megmotozván, rámutat az általa okozott zűrzavaros következményekre: mesterség szerinti lebontásban a jogászok és közgazdászok közé, hierarchiát nem tűrő lumpen-elemek (orvosok, lelkészek, neaggyisten színészek) szivárognak be a párt szemléletileg laza sejtfalán. Ebben a logikai síkban akár egyet is érthetünk. Ráadásként költőkről nem is esik szó. Az olvasók ugyanis tisztában vannak, ezeket hagyományosan a kongresszus választja meg. Az RMDSZ reform küszöbén, a szöveg valóságos lázadás a laikus szakmabeliek ellen:
"Több alkalommal is láthattuk, hogy az előválasztásokat követően a tanácsba orvosok, lelkészek, színészek kerülnek be. Természetesen mind, mind értékes emberek, de az önkormányzati munkában nélkülözhetetlen a jogi és a közgazdasági tudás."
Ugyanmár, ennyire természetes, hogy értékesek?
(és politikusokra nincs szükség? he-he ;)