Tehetetlenül szemléljük, az államférfiak magányosan küzdik meg mindennapi csatáinkat. És hogyan lehetne korrigálni a politikai elit hatékonyságát? Nem kell külön ecsetelni mekkora nyomás nehezedik rájuk, mind belülről, mind kivülről. A jó és a rossz döntés mélysége fölött, meg vagyok győződve, hogy sokat számít az otthonról hozott jól jönne egy figyelmesség, kis törődés a nép irányából. Jelige: ne azt kérdezd mit tehet érted a politikus, hanem mit tehetsz te érte? Lehetséges, hogy nevelni kellene őket, tehát mi lenne: ha örökbe fogadna mindenki egy politikust?
Az atyai fegyelem és tekintély jótékony hatása közismert tény. Hogyan nevelnénk, mondjuk Sztálint? Vagy Adolfkát? És Mao-t? Letekernénk-e a tarkó tájékán egy csattanós nyaklevest, vagy a lelkére beszélnénk miután felfedeztük a vasárnapi családi program után az első tömegsírt a kert végében? Eltiltanánk játszótársaitól? Esetleg hagynánk Nérót játszani a gyufával? Szivarazhatna Churchill?
De akár napjaink nagyjai. Milyen tévéműsort engednénk nézni? Hánykor lenne lefekvés? Milyen étrend? Mit olvassanak? Piszkálhatja az orrát? Milyen zenét? Mozi, színház, opera? Mibe öltöztetnénk? Hogyan magyaráznánk el nekik az élet nagy kérdéseit? Templombajárás? Milyen játékokat vennénk nekik? Sárga lapát versus dzsiájdzsó. Nintendó vagy favonat?
Miként kezelnénk izgágaságukat? Ha durcásak? Történne rendre utasítás? Miként? Legyen az Gyurcsány Ferenc, George Bush, Orbán Viktor, Robert Fico, Markó Béla, Borisz Tadics, Tőkés László. Hogyan faragnánk embert belőlük? Neveljünk politikusokat! Én pl. nyáron lelkiségi táborokba zárnám össze őket, szabadtevékenység pedig barkácsolás és lego.
