Korán reggel van. Elfogyott a kávém. Morrogok egy kicsit, majd álmosan és morcosan szépen lesétálok a közeli, sarki boltba. Nos, ez az üzlet arról híres, hogy bár mindenfélét beléje zsúfolnak, írtózatosan ráérős a kiszolgálás. Két kassza van, de általában csak az egyik funkcionál és az is nagyon de nagyon de lassan. Mi lehet a titkuk nem, tudom, pedig már többször is ráfigyeltem.
Natehát besétálok a szigorú tekintetű polcosfiú tekintetének kiséretében. Hátra, kikeresem a csomag kávét és állnék sorba. Ekkor látom, hogy a kassza nem működik, üressen áll, bár a hölgy a jelen van, hallani ahogy a raktárhelységben diskurálgat. Jóó, beállok a zöldséges sávba, elöttem már 2-en tappognak. Valaki valamilyen zöldésgeket vásárolgat, válogat, ráér. Én nem. Hoppá, ekkor észreveszem, hogy az előző pénztárt kiszolgálló hölgy visszakerült rendeltetési helyére. Ki a sorból, nyomulok vissza. Kiderül, hiába. A hölgy ugyanis csupán helyszínét váltotta előző tevékenységének, most éppen a szoros tekintetű polcoslegénnyel vitatnak valamit. Cigit és mindenféle dolgokat pakolnak egy kosárba, hallom szólt a főnök, hogy valahol elfogytak, pótolni kell, stb. Picit állok felháborodást mímelő tekintettel, de ezek le se tojják. Nem szolgálnak ki.
Óhát vagy 30 méterre lennebb van még egy üzlet, hallásból ismerem, a környék lakói e két üzlet között oszlanak meg. Tehát sebaj, faképnél hagyom őket, mit képzelnek ezek magukról, hol élünk, milyen időket, tessék csak kinyalni az én fogyasztói fenekemet. Vagyis ebből elég, ezzel lerakom a kassza mellé a vásárlói mivoltomban kiválasztott terméket és tüntetően elviharzok. Távozok. Egyenessen a konkurenciához, annak markaiba, a szomszéd üzletbe.
Még soha nem jártam ott, de mit számít, csak van kávéjuk. Belépek, hát ez még kisebb és még zsúfoltabb. Bele is akadok az ajtó mellett elhelyezett doboz valamibe. Pardon, aztán keresem az elárusítót. Látom sor van itt is. De a pénztárosnő sehol. Még ilyet - háborgok magamban. Mire a hátam mögött nyílik az ajtó és kit látnak szemeim? A szomszéd bolt pénztárosát. A csevegő hölgyet. Bejön, az ölében egy kosár cigivel és más fogyócikkel. Kikerül és nyugisan elősétál a pult mögé. Lerakja a kosarat és máris kérdi: mit tesztik?
Kibuggyant a röhögés belőlem. Így rég nem kúrták át a fejem. Micsa furfangos kereskedő! A stratégiája zsenális: fel tesztett háborodni a szolgáltatás minőségére? Váltson helyszínt, hiszen verseny van, kapitalizmus, a jobbik győz. Csakhogy mindkét üzlet ugyanazon érdekeltséghez tartozik! Le van fedve a piac, ezért már azt is gyanítom, hogy a kiszolgálás lassúságával gyakorlatilag szándékosan megosztják a klienturát. Erre most mit mondani?! Zseniális!!!
